Tavaszi szél vizet száraszt - a mai fő program a karámbeli fél méter mély dagonya lecsapolása volt.

Minden összejött a munkához, kedvpörgető napsütés, jótékony szélfújás, és iszonyatmély mocsár, ami nélkül nincs mit lecsapolni. Még a lovaglás is elmaradt Nyühös nagy-nagy örömére. Az egész napos sárbancsúszás-mászást tudom ajánlani mindenkinek, egyrészt szórakoztató, mikor a gumicsizma talpa vákuumos cuppanással beragad a trutymó aljába és az ember nem tudja kiszedni, másrészt a lábszárközépig érő dagonya taposása jól formálja a fenékizmokat (szorri, humán oldalról bizonyítékkal hirtelenjében nem szolgálhatok.)



A sárfolyam-terelgetésen kívül volt még pár órányi lópucolás (a képek természetesen előtte készültek...),







bálalökdösés, takarós vénasszonyok kicsomagolása napoztatási céllal (ennek örömére Pompi ki sem mozdult a lakosztályából),







és persze lustálkodás, sajnos nem általam.