Kitartásunknak, rámenősségünknek és a sok ötletnek, amit az internetes-lovas oldalakon írtatok, köszönhetően február 28-án vasárnap végre hazavihettük a megtalált lovunkat!! Külön köszönet Várkonyi Andinak, hogy elindította ezt a blogot!

Bár ügyvédhez fordultunk, de egy furcsa fordulat következtében (egy hónap után kiderült, hogy az ügyvédi iroda vezetője személyes jó-barátja azoknak, akiknél a lovunk volt…) így elálltak a képviseletünktől. Mi pedig végső elkeseredésünkben, egy jogban járatos lovas hozzászólótól kapott hosszú levélből merítve (!) felszólítottuk őket a lovunk visszaadására, ellenkező esetben bírósághoz fordulunk, és polgári peres eljárásban követeljük vissza a lovat. Legnagyobb meglepetésünkre közölték, hogy ha most azonnal visszük, akkor vihetjük. Mikor elhoztuk, közölték, hogy sem minket, sem a lovat soha többé nem akarják látni.

Lehet, hogy csak „beképzeltük”, de az az érzésünk, hogy a ló mindvégig velünk volt, készségesen jött utánunk a lószállítóra, egy nap elteltével pedig nyihogva szalad elénk és várja, hogy foglalkozzunk vele. Kicsit féltünk, hogy meg fog-e még ismerni ennyi év után, de most már 100%-osan biztosak vagyunk benne, hogy érdemes volt „küzdeni” érte, és mindenkinek ezt tanácsoljuk, akivel hasonló eset fordult elő.