Fantasztikus napunk volt. Reggelre hó, ez már megalapozta a továbbiakat.

A paci.hu-s menhelytopicban kaptam egy igazi, saját trollt. Eddig nem tudtam, hogy ez milyen jó dolog. Kicsit össze-vissza beszél (időnként inkább mocskolódik), kicsit mániákus, de roppant lelkes, ha piszkálódásról van szó. Sajnos nem volt túl sikeres, ahhoz képest, hogy feszültséget akart kelteni, eleinte kiröhögtük, aztán a harmadik nap és a hetedik oldal táján már kicsit untuk. Egyébként abszolút nem zavar, ha valaki más véleménnyel van az állatmentésről, mint pl. én, ha a hajléktalanokon akar segíteni, ám tegye. Soha nem tartottam pisztolyt senki fejéhez, hogy márpedig olvasd a blogot és ha tetszik a dolog, segíts; csak azt nem értem, hogy ha valaki szerint mihaszna dolog az állatmentés és főállású koldusként a bepalizott blogolvasókból élek, az előtte minek jön ide Cserre jópofizni.

Jóval súlyosabb probléma, hogy szegény Trabi nagyon ramatyul van. Talán őt is a front ütötte ki, elvégre egyes lovak hajlamosak az efféle érzékenységre, de eddig csak Ozzy-nál tapasztaltam ilyesmit, nála is ritkán. Ehhez képest Trabi reggel óta vacakul van, fekszik, elnyúlik - ezeken kívül nem mutat más tünetet, ezt a kettőt viszont nagyon. Kapott Algopyrint és Buscopant (remek móka egy téli szőrben lévő 90 centis pónit megvénázni, miközben az sértetten ráágaskodik az elsősegélynyújtóra), sétáltatás, futószárazás, olaj az arcába (nem örült neki, de ezt megértem.) Most ott tartunk, hogy trágya ugyan van (az első tipp bélsárpangás volt), de Trabi továbbra is fekszik-elnyúlik, ami távol van a megnyugtatótól. Nemrég kapott újabb adag gyógyszert, mozgatást, éjszaka folyt. köv., kéretik drukkolni a kisdisznónak...

Ja, közben megint esik a hó.