Bemutatom legfrissebb szerzeményemet, avagy fogmányomat, a trikolor macskahölgyeményt, aki másfél-két hónapja bukkant fel Mátracserpusztán, és fenemód el akartam csípni legalább egy ivartalanítás erejére.

A macseknek esze ágában sem volt elkapatni magát, már 15-20 méterről is észvesztve menekült, én meg elkönyveltem, hogy tényleg be kell ruháznom egy élvefogó csapdára (ami a mai zsákmánytól függetlenül sem lenne hülyeség, elvégre Juliska néni híres-hirhedt fekete macskája azóta is teljesértékű nőstényként csatangol.) Trikolor színe messziről elárulta, hogy csajmacskáról van szó, viszont előfordult, hogy két hétig nem láttam, és aggódhattam, hogy már meg is ellett valahol.

Ehhez képest ma meglepődtem, mikor egy messziről szürke-fehér pofijúnak tűnő macska kedvesen rámköszönt a karámban. Visszaszóltam, hogy "szia, Endorfin", de valahogy furcsa volt - se az akcentus, se a smink nem volt Endorfinos, más tarka macskám viszont nincs. Huhúúú, ez a trikolor kiscsaj!

És elindult felém. Az a macska, amit két hónapja szeretnék elcsípni, heves magyarázás és barátságos farkincatekergetés közben besétál a karjaimba. Ez nem lehet igaz!

Tényleg nem volt igaz, Fejőke ugyanis kivágódott mellőlem és boldog vihánccal a macska elé hanyattkázta magát, a macska kapott egy kisebb sokkot és elrohant. Én sem hagytam annyiban a dolgot, visszarendeltem Fejőkét, megkértem látogatóinkat, Évit és Lacit, hogy pár percre tartóztassák fel Fejőke újmacska-üdvözlő kényszerét, és az áldozat után vetettem magam, aki volt olyan balek, hogy pár perc gügyögés után odasétált hozzám és simán elkaphattam. Bár a fekete nőstényt is ilyen egyszerű lenne... A zsákmányállatot bevágtam a szobámba, aztán rohantam vissza a vendégekhez, akik egyébként sem véletlenül jártak erre lóvizitre, node erről bővebben később.

Bő három óra múlva jártam ismét a szobám felé, a macska az ágy alatt kuporgott, de pár percnyi szelíd rábeszélés után magától előbújt. Gyönyörűszép, tündérkedves, bújós ifjú hölgyemény, Pasztella lett a neve. és - miként a többiek - ivartalanítás után gazdit keres.







És hogy miért jártak itt Éviék, ill. miért mentem velük Tarjánba terepszemlére - nos, az egyik zakutanyasi gebbencs, Robin örökbefogadásával kapcsolatosan egyeztettük a részleteket. Az öreg Robin a szokásos szigorú örökbefogadási szerződés aláírása után jövő héten költözik Salgótarján mellé, ahol főállású társalkodópartner lesz egy másik ló mellett egy autista gyerekek foglalkoztatását szolgáló tanyán.