Már többen meggyanúsítottak, hogy a lómenhelyi élet csupa móka és kacagás, íme a képes beszámoló, hogy ez nem feltétlenül így van, kibuggyanó nem csak a kacaj lehet,hanem mondjuk egy kis véres genny is. Gyengébb idegzetűek óvatosan görgessenek, és vigasztalja őket a tudat, hogy ők csak két dimenzióban, kis felbontásban látják, én meg 3D-ben, plusz nyomkodhatom, törölgethetem, szagolgathatom.

Szóval Bajadér sikeresen beverte a maszat fejecskéjét (az sem kizárt, hogy valamelyik kispajtás megunta a ganyékodását és fejberúgta), és lett a fején egy pukli...



...melynek örömére megmértem a lázát, és ehhez a farkát félrehúzván bónuszmeglepetésként találtam egy helyre kis tályogot a végbele mellett. Ugyanolyat és ugyanazon a ponton, ahol tavaly Traccsnak volt.



Gyors számolgatás után megállapítottam, hogy a pukli által keletkezett többlet körülbelül annyi lehet, mint a tályog okozta folytonossági hiány, tehát a ló térfogata kábé változatlan, ami bizonyos szempontból megnyugtató, de azért ez mégsincs így jól. Traccs tavalyi tályogos tapasztalataiból (micsoda alliterációkat fakaszt egy gennyes góc...) okulva elkönyveltem, hogy újabb 50.000 Ft-os Cobactan-kúra előtt állunk. A ló régi gazdája, Andi egyelőre intézett egyéb antibiotikumot, de sajnos van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem ússzuk meg a drágább, ám hatékonyabb szer bevetését.

A pukli le lett csapolva, de a sebet fedő bőrleffentyű letapadt, a trutymó ismét felgyülemlett,



úgyhogy a leffentyűt le kellett vágni, emígyen szép nagy szakadék támadt Bajadér fején. Nem sok ló mondhatja el magáról, hogy kettővel több luka van a nagy átlagnál.



A hisztikirálynő amúgyosan szerencsére jól van, étvágya remek, közérzete utálkozós, de ez lyukfüggetlen, most legalább jogosan sunnyog, amikor betadinnal lődözöm. Azt sajnos nem mondhatom, hogy angyali türelemmel viszonyul a kezelésekhez, fogalmazzunk inkább úgy, hogy még élek, és kezdem megszokni, hogy egy villogó szemű, lyukas fejű szürke orrába kapaszkodva lobogok fel-alá, miközben az anticsikó-injekciós emlékeimből okulva igyekszem figyelni, hogy se letaposni ne tudjon, se fölkenni valahová.

Apropó, gyógyszer: az időközben meggyógyult Lambada nevében is nagyon-nagyon köszönjük a Garasone-t Katinak és Edinának!