2007. szeptember 14, 21:31, péntek




Ma délután elugrottam meglátogatni a barátnőmet és Abdult. Caféval mentem, az eddigi andalgást immáron egy kis ügetéssel is megspékelve. Tisztiöszvérem ügetés címén valószínűleg több ízben meg lett rángatva szájtájékon az előző gazdájánál, mert alig lehet elindítani, és pár méter után satufékkel megáll.
A mozgása valóban nem egy leányálom, mondhatni iszonyatosan ráz, de meg lehet szokni, pár próbálkozás után már egész elviselhető volt, csak azok a betorpanások... Az egyik ilyen kéretlen lefékezésnél figyelmeztetésképpen erőteljesebben oldalba billentettem renitens verdámat, mire az meglepetésemre előadta a "megbokrosodott öszvér" című ötmásodpercest; felvisított, a fejét leszegve megindult vágtában, bakolt kettőt, én meg nem tudtam, hogy az egyensúlyvesztéstől vagy a röhögéstől essek le előbb, és inkább fentmaradtam.   Abdul remekül érzi magát, jókat rohangál a legelőn (ahol az itthonival szemben még fű is van), agyon van szeretgetve, így aztán barátnőmet sokkal inkább lótársaságként értékeli, mint a csacsit.   Ottragadtam vacsorára, már sötétedett, mire hazaindultam, tehát volt alkalmam felfedezni a fehér öszvér újabb nagy előnyét: töksötétben is látom, min ülök. A távollétemben reményeim szerint Balambért is eltakarították, legalábbis a zseblámpa fényénél nem találtam meg.   A két ágyas törpekandúrnak délután sikerült a lelkébe gázolnom egy flakon bolhairtó célirányos használatával. Most itt ülnek az ágyon, sőt az ölembe is felmásznak (hideg van ugyebár), de dorombolás egy darab sem - ezek után egyszerűen nem érdemlem meg, hogy szóba álljanak velem .Olyan megalázó kegyvesztettnek lenni...
<< 2007. szeptember 14, 22:42, péntek 2007. szeptember 14, 11:17, péntek >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)