2007. szeptember 26, 22:58, szerda




Remek dolog a telihold fényénél kólikagyanús lovat futószárazni; a macsekok szokás szerint jönnek utánam, csudajó mókának tartják, hogy rohangálnak a lépő/ügető Pimpa előtt keresztbe-kasul, levadásszák az ostor csapóját, nekem meg olyan a gyomrom, mint egy jól összegyúrt papírgalacsin.
Aggódom Pimpáért, várom, hogy mikor rottyan szét az első figyelmetlen macska a ló lába alatt, és persze görcsölök, hogy mi van Flex-szel. Nem szokott ennyire elcsavarogni, tuti valami baj van, fel kell ülni Caféra vagy Nyüzüre és megkeresni, lehet, hogy hurokba akadt, vagy meglőtte az az alkesz barom, vagy mittudomén... Csakhogy Pimpa is rosszul van, vagyis szerintem már nem, de nem kéne még magára hagyni kutyakeresés címén. Flex viszont nagy bajban lehet, ha még mindig nem került elő, futószárazás közben is kiabáltam neki, semmi eredmény.   Kínomban kimegyek az útra, megállapítom, hogy az erdőben is látni úgy-ahogy, még várok kicsit Pimpailag, aztán irány a puszta. Hallgatózom, hátha hallom a távolból a jól ismert ugatást, megint fütyülök, kiabálok - ekkor egy vigyorgó, fekete mócsing fénysebességgel becsapódik a bal vádlimba, ahogy azt kerek 7 éve minden áldott alkalommal megteszi, körbeviháncol, végighallgatja, amíg elmondom mindennek, ami eszembe jut, és nem feltétlenül szalonképes, majd elnyargal a ház mögé, és eltűnik, mint a kámfor. Nem látom, nem hallom, volt-nincs. Értetlenül állok a dolog előtt, hívom, hallgatózom, semmi. Elment volna egy környékbeli kutyabuliba, és csak hazajött szólni, hogy jól van? Akkor hallanám a csörtetését az erdőben...   Aztán valami bevillan. Berontok a házba, - a konyhában lévő ágyon, Flex helyén az egyeduralmat élvezve most ott pöffeszkedik Pók - a konyhából nyílik a raktárként használt hátsó szoba ajtaja, aminek mindig ki kell venni a kilincsét, különben Flex kinyitja, és az ablakon keresztül közlekedik. Beteszem a kilincset, kinyitom az ajtót, belépek - és legkedvesebb kutyám ott röhög rajtam egy zsáknyi szétszórt kutyatápon fetrengve. Gondolom, egész idő alatt ott volt, valahogy kinyitotta az ablakot kívülről, beugrott, kiszolgálta magát, vigyorogva végighallgatta, ahogy keresem, és csak a kapu nyikordulására jött elő, nehogy már elmenjek nélküle megkeresni.   Csak azért nem csináltam belőle ágyelőt, mert belehempergett valamibe, és elég büdös. Azért jó, hogy megvan a mocsok...
<< 2007. szeptember 27, 21:51, csütörtök 2007. szeptember 26, 21:40, szerda >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)