2007. október 27, 00:05, szombat



Mondjuk ki kertelés nélkül: Lambiról régi ismerősei állítják, hogy egy hisztis ribanc. (Edina megfogalmazásában ez kb. úgy hangzott, hogy "érzékeny, és teszi magát a pasik előtt".)
Ma bebizonyosodott, hogy az ismerősök által adott kissé közönséges, ámde roppant lényegretörő személyleírás tökéletesen megállja a helyét.   Ha jól számolom, ez volt Lambi harmadik napja a tanyán. Azt várná az ember, hogy az új ló zaklatott idegállapotban megérkezik, zavart, nem találja a helyét, aztán szép lassan megnyugszik. A mi esetünkben viszont első este Lambi fapofával vonult be az újló-gettóba, nagy ívben tojt a világra, és a szénahálón kívül nem érdekelte semmi. Másnap elkezdett idegeskedni, ki akart jutni a többi lóhoz, tegnap már egész álló nap fel-alá rohangált még abrakolás közben is, függetlenül attól, hogy folyamatosan láthatta a többieket, ma pedig - hogy változatosabb legyen a program - két hisztis ügetés között nekiállt leamortizálni a karámrudakat, az itatóvödröt és persze az idegeimet. Meguntam a dolgot, és mivel úgy tűnt, hogy a helyzet napról napra romlik, megkockáztattam, hogy összeengedem a nagy bandával.   Persze csak szép fokozatosan; a nyomiménest előrezárom a beállós részre, Lambi meg jöhet velem a hátsó szektorba, úgyis ott kell takarítani. Gyönyörű idő van, egy szál pulóver elég október végén, kék az ég, süt a nap, szép az élet, sálálá, a lócitromok is pajkos tigrisbukfenccel vetik magukat a lapátra - Lambada meg vérben forgó, dülledő szemekkel, a szívinfarktus határát súrolva rohangál a villanypásztor mentén, merthogy az áhított fajtársak ott vannak tőle pár méterre, a beálló deszkafala mögött.     Lambada a szívinfarktus határán kívül még egy valamit súrol, nevezetesen a karám szélén lévő 3 nagy szalmabálát, amik precíziósan összeforgatva-letakarva várják, hogy szép lassan elfogyjanak. A lovak a bálasor két végét megkezdték, napközben csipegetnek belőle, este meg a kicincált részből almolok alájuk. Nos, Lambika két őrjöngés között ráveti magát a bálákra, amik már hosszú ideje állnak a lovak között épségben, mindenfajta extra védelem nélkül, és nekifutásból elkezd rajtuk vakarózni, amitől a bálák elindulnak világgá. Ki erre gurul, ki arra, a fólia megindul amarra, az agyvizem meg felfelé, de tűrök, majd körbekerítem a romokat villanypásztorral.   Egyszer csak előbukkan a beálló rejtekéből Zaku és Pimpa. Hohóóó, pasik! - csillan fel Lambi szeme, és már rohan is, a két fickó meg érdeklődve szimatolja a villanypásztoron keresztül. Lambi felveszi a sárló kanca-pozíciót, lábak szét, far rogyaszt, farok félre, bősz villogtatás-cérnázás, és búgó hangon odasúgja Zakunak: játsszunk akciófilmeset, hátulról fedezz.   indul a randi   Zaku és Lambi   úúú, ennek TÉNYLEG ilyen a feje???   Zaku sajnos herélt, így nem tud mit kezdeni a felszólítással, a villanypásztor is útban van, viszont teszik neki a rámenős mami (végülis csak kétszer idősebb, mint ő), így lelkesen ismerkedik Pimpával együtt. Egészen addig, míg meg nem jelenik Nyüzüge, A Férfi. Lambi halk sikkantással elalél a látványtól, innentől egyértelmű, hogy Nyühös a befutó (szintén herélt, de ez van.)   micsoda pasi!!!     tömegrandi     Eljött az idő, hogy megtörténjen az Igazi Összeengedés, köztes villanypásztor-szalag nélkül. Valahogy sejtem, hogy ezúttal elmarad a néha előforduló jelenet, mikor is az új ló próbál menekülni az őslakosok elől... és igazam lett. Első körben csak Zakut és Pimpát engedem be, Lambi ahogy meglátja őket közeledni, ismét felveszi a fedeztetős pozíciót (a nap hátralevő részének bő 90%-át ebben a testhelyzetben töltötte), érzéki szempillarebegtetés közben csábító csókot dob a közelgő kanoknak, és bizisten csak azért nem tolja le a bugyiját nyílt színen, mert még az sincs rajta. A fiúk persze nyálcsorgatva körberajongják, Pimpa kicsit eltájolja magát, és cicitájékon nézelődik, ami normál esetben lóéknál nem szokott szempont lenni, de Pimpa köztudottan nem tucatpasi.   kukuucs...     torzítás ide vagy oda, jók az arányok :)        Mindenki szimatol mindenkit, Lambi próbálja rávezetni őket, hogy azt akarja, igen, de ezek a tulok heréltek nem kapcsolnak. Pimpa udvarlásimitációként odadugja csálé orrát a kanca füléhez, már várná az ember, hogy valami romantikusat belesúg - ehelyett váratlanul mocskos nagyot belecsíp. Lambi sikít (pont, mint Görbe Nóra a Lindában), kipördül (igen, pont, mint Görbe Nóra), jól felrúgja Pimpát. Fél másodperc hatásvadász sértődöttségi színjáték, aztán flörtöl tovább - nem egy önérzetes darab, az biztos.   Következik Nyüzüge. Kinyitom neki a kaput, Nyühös lendületes ügetésben berobog a kanca felé, aki persze széles terpeszben, félretartott farokkal várja, és igen buta pofát vág, amikor a pompás hím elviharzik mellette anélkül, hogy egy pillantásra méltatná. "Ha a hegy nem megy" mottót felidézve Lambi követi, és a következő pillanatban látszik: ez bizony szerelem. Talán mondanom sem kell, hogy Zakuszka végig ott téblábolt a párocska körül, de ki törődött vele...        a nőnek nincs hónaljszaga...   kölcsönös ellenőrzés        Szaglászás, telefonszámcsere, vakarászás, játékos évődés, egészen addig, míg Lambi szenvedélyesen bele nem mélyeszti fogait Nyüzüge farába. Üvöltés, pördülés, visszalábból olyan sorozatrúgás, hogy szegény Lambi oldala csak úgy csattog, aztán Nyühös sértetten elvonul. Lambi megigazítja a frizuráját, az elkenődött sminket, süt a képéről, hogy "vááááóóó, micsoda határozott macsó!", és gondolatban immár Nyüzügéné Lambadaként utánaveti magát...  
<< 2007. október 27, 13:58, szombat 2007. október 26, 11:13, péntek >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)