2007. október 28, 00:44, vasárnap




Gyönyörű teliholdas éjszaka van. Cifrázhatnám, hogy földöntúli ezüst fényben úszik minden, blablabla, de nincs hozzá kedvem.
Kint voltam szénát adni a lovaknak éjszakára. Betoltam és kupacokba osztottam nekik 2 nagy talicskával, megvakarásztam Lambit, és valami furcsa, nyomasztó hiányérzetem volt. Azt hiszem, ilyenkor alkalmazzák a "jeges félelem markolt a szívébe" szófordulatot... Az én szempontból teljesen mindegy, ki hogy mondja: a lényeg, hogy Café eltűnt.   Körbementem a karámban kétszer. Csak a beálló van meg a három szalmabála, sok helyre nem lehet elbújni, főleg egy teliholdnál világító fehér bundás öszvérnek nem, egyértelmű, hogy nincs meg. Berohanok a házba zsebámpáért, világítással körbemegyek még egyszer, ami egyértelműen fölösleges hülyeség, és közben jár az agyam, hová tűnhetett a füles. A villanypásztort rendesen tiszteletben tartja, a földre tett szalagot sem meri átlépni, ki nem lóghatott, főleg egyedül. Lecsó magányosan szénázgat, ő itt maradt, a többi ló is. Mi a franc történhetett...   Irány a legelő, de érzem, hogy nem fogom megtalálni. A terület nagy része áttekinthető, a hold megvilágít mindent, és Café sehol... Kétségbeesetten pásztázom a zseblámpa fényével a pusztaságot, megnézem, hogy a tanya leghátsó részén fent van-e a 4 szál villanypásztor, és remegő lábakkal elindulok az olajfa-csoport mögé, hátha ott van - miközben tudom, hogy nem lesz ott. És nincs ott.   Még egy tippem van, esetleg az új beálló körüli akácos... Önámítás. Öszvér sehol. Nincs a tanya területén. Kimondom magamban, amit eddig próbáltam elhessegetni: valaki ellopta Cafét.   Ilyen nincs. Legjobb lenne elájulni, meghalni, mittudomén, de nem lehet, elő kell kerülnie. Totálisan le vagyok dermedve, mintha egy másik dimenzióból nézném magamat és ezt az egész lehetetlen világot, igyekszem koncentrálni, pörgetem az agyamban a lehetőségeket, hol, ki, miért vihette el. Miért nem ugattak ezek a hülye kutyák, kinek szóljak, ezt egyszerűen nem hiszem el...   Először is a kapu előtt kéne megnézni, hogy van-e nyom. Én mégis a másik irányba megyek, a szomszéd kerítése felé, húz valami arra, hátha...   �?tmászom a madzagokon, amik a hátsó kaput helyettesítik. Éppen magánterület-sértést követek el, vagy mit, de nem számít semmi. �?tmegyek az udvaron - és a garázs mögött ott fehérlik Café. Nekitámaszkodom a falnak, megkönnyebbülni sincs erőm. Az idő megáll, Café megvan, én meg az eltelt 10 percben ötven évet öregedtem, végigvettem az összes lehetőséget az öszvérkolbász-maffiától az ufókig, lelkileg gyúrtam arra a pillanatra, amikor bosszúálló angyalként lesújtok Café elrablójára, 26-szor átküldöm rajta a vasvillát, aztán elásom a trágyadomb alá... és minden valószínűbbnek tűnt annál, hogy az imádott hosszúfülű kimászott volna a villanypásztoron. Tényleg jobb lenne lómenhelyesdi helyett söröspohár-alátéteket gyűjteni. Atyavilág, Café, de jó, hogy megvagy!
<< 2007. október 29, 02:55, hétfő 2007. október 27, 13:58, szombat >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)