2007. november 22, 00:25, csütörtök




Jelentem, Budapesten még mindig sokkal több az ember, mint amennyit el bírok viselni.
Csendesen folydogál ki a szemem, kicsit le vagyok amortizálva. Nem járul hozzá a nem létező jó közérzetemhez az a tény, hogy hazatérésem után Lakli levertnek tűnt a szokásoshoz képest. Olyannyira, hogy egy lázmérést is megszavaztam, pedig segítség nélkül nem tűnt egyszerűnek a feladat. Megszoktam, hogy a szabványméretű kutyáimmal vígan boldogulok egyedül, Lakli azonban külön kategória. Sejtettem, hogy macerás lesz, de hogy ennyire... Végül a lábammal megtámasztottam, hogy ne pörögjön el, az egyik kezemmel fogtam a nyakörvét, hogy ne menjen előre, a másik kezemmel átnyúltam a hasa alatt, hogy ne üljön le, a harmadik kezemmel eltakarítottam az útból a rémülten behúzott farkát, a negyedik kezemmel meg beböktem a lázmérőt a fenekébe. Hosszadalmas folyamat volt a megfelelő pozíció felfedezése, de érdemes volt küzdeni - 40,3 fokos láza volt. Gyorsan beadtam neki Algopyrint, arra számítottam, hogy hiszti lesz a szúrás miatt, de meg sem rezdült, ilyen kemény csávó. Hamarosan jobban lett, evett kicsit (olyan fél vödörnyit), én meg kitaláltam, hogy éjszakára beengedem a szobámba. Hátha gyorsabban gyógyul a tudattól, hogy külön engedélye van a szekrényajtón lógó fürdőköpenyem összenyálazására...
<< Traccs a tizedik ló-lakó 2007. november 21, 01:04, szerda >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)