2007. november 28, 00:34, szerda




A mai nap intenzív rohangálással telt a monitor-lovak-kerítésreparálás Bermuda-háromszöge mentén, és ennek megfelelően titokzatos, hátborzongató eltűnés is volt.
Arra emlékeztem, hogy két talicska trágya között berohantam a nethez szervezkedni, és hosszadalmas, kapkodó pötyögés után vettem észre: jéé, melegem van, rajtam maradt kabát, sapka, kutyafüle (egyébként ez is azt mutatja, hogy öregszem, korábban mínusz húszezer fokban sem voltam hajlandó sapkát venni, most meg plusz 20 alatt muszáj.) Levettem a sapkát, erre biztosan emlékeztem, innentől homály. Elküldtem a levelet, adtam kaját a kutyáknak, kimentem a lovakhoz, aztán rájöttem, hogy fázik a fejem. Hol a sapkám???   Kis túlzással az egész tanyát körbejártam, de sehol semmi. Gúvadó szemekkel koncentráltam, hogy ha látómezőmbe kerül a keresett fejfedő, tényleg észrevegyem, mivel megvan az a jó szokásom, hogy minél jobban keresek valamit, annál kevésbé veszem észre, hogy ott van pontosan az orrom előtt. Sapka továbbra is sehol.   Nna, gondolkodjunk következetesen (ez már rosszul hangzik.) Hol hagyhattam? Számítógép előtt - nincs. �?gyon szintén nincs, ágytakaró alatt szintén nincs, ágy alatt - uhh, itt szintén nincs, van viszont kismillió miegyéb. Mindegy, azok most nem kellenek, majd ha egyszer nagyon kell valami, és sehol máshol nem találom, tuti ott lesz az ágy alatt. Minden ott van, ami nincs meg, és nem sapka.    Megnézem a kabátzsebemben, hátha odagyűrtem, ami még viszonylag logikus is lenne. Ráadásul jó nagy kabát, sok minden elfér benne. De hogy ennyire... Aszongya, találtam: egy patakaparót, digitális lázmérőt, vékony kötöződrót-darabkákat, másfél pár kesztyűt, néhány üzemképes 65-ös szöget és még több görbét, nagyipari mennyiségű használt zsebkendőt, kutyának való féreghajtó csomagolását, tollat, firkapapírt, maréknyi lónasit, sniccert, néhány kornyadozó répadarabot, csokipapírt, steril injekcióstűt, fél talicskányi zabot, szalmadarabkákat, és egy oszladozó, partra vetett ámbráscet-tetemet, körülötte tébláboló fényképezőgépes turistákkal. Sapka nem volt.   Nem volt az előszobában sem, a fürdőszobában sem. Ekkor már megnéztem a mosógépben, a hűtőszekrényben és a kutyatápos zsákban is, nálam sosem lehet tudni (ráadásul a szokásosnál is dekoncentráltabb vagyok, tegnap este kikészítettem magamnak egy ananászkonzervet, majd gondolataimba merülve megragadtam a konzervnyitót, és elkezdtem vele dolgozni egy bögre peremén, ergo tényleg bármi megtörténhet.)   Jó negyedórája küzdhettem az elkallódott sapka megtalálásáért, de mindhiába, végül meguntam, dolgom is volt, így előkaptam egy másikat (azt legalább elsőre megtaláltam, annak ellenére, hogy a helyén volt), és kimentem szénát adni a gebéknek.   Drága kicsi Ficsúr kutyám ott feküdt a bála mellett, és áhítatos élvezettel rágta a sapkámat, kit oly nagyon kerestem. Fél napos program lesz, mire kicsipegetem belőle a toklászokat, de megvan...
<< Variációk napfürdőzésre Vigyázat, régi képek, nosztalgiaveszély! >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)