2007. november 29, 11:03, csütörtök




Reggel az újlakó-dömpingre való tekintettel kivételesen egész korán felkeltem, az első utam a kennelhez vezetett - sehol senki.
Ezek az édes, sajnálatra méltó imádnivaló utyuliputyulik kirágták az egyik lécet és világgá mentek. Gyors szívroham (lassúra nem volt idő), mérlegelés: a talaj fagyott, tehát még a nyomukat sem fogom látni a homokban, és a fene tudja, merre járnak. Jobban járok, ha felpattanok Nyühösre vagy Caféra, és bejárom a környéket. Apropó, hol vannak a lovak?...   Ominózus lovak szintén messze járnak, ugyanis letaposták a villanypásztort (én voltam a hülye, este elfelejtettem bekapcsolni), és vígan tömik a fejüket a legelő túlvégén. Úgy tűnik, ez volt a négylábú Hudinik éjszakája. Fülelek, a környéken nem hallok kutyaugatást, tehát a csaholó szökevények már vagy Dél-Olaszország táján járnak, vagy itt vannak a közvetlen közelben, gyorsan belátom, hogy egyszerűbb egy helyben állva füttyögni, mint elslattyogni egy hátasért a megye túlvégébe. Feltevésem helyességét bizonyítandó fel is tűnik Vödri, a tegnapi letargikus mindjártöngyilkosleszek-ábrázat helyett elomló vigyorral és igen, csóvál, örül nekem! Ezt kifejezendő a két mellső lábával a hasamon kaparva próbálja kiontani komplett bélrendszeremet, szerencsére a pulóverek garmadája, no meg a mindent elnyelő zsebekkel felszerelt tanyakabát ez ellen is megvéd. A Vödri hátára tegnap felhordott szagok ugyan ütnek, de kemény csaj vagyok, bírom, arról nem is beszélve, hogy örülök a vén csavargónak. Közben Flex vezetésével az erdőből előcsörtet a másik két gengszter is, jól megdögönyözöm őket, pár keresetlen szóval minősítem a viselkedésüket, aztán kiosztom a reggelit. Amíg esznek, megreparálom a kerítést, és eldöntöm, itt biz' villanypásztor-rendszer lesz, léc helyett rágják csak a vezetéket.   Spankó és Maci nem csinál nagy ügyet az evésből, de Vödri - bizonyára múltjára való tekintettel - rettenetesen félti a kaját. Nem csak a sajátját, a másét is; a három kutya 3 tálból eszik, Vödri meg cikázik körbe-körbe, és mindegyik edényt az oltalmába veszi. Az éppen ott lévő kutyát elmorogja, ráveti magát a tápra, mintha nem is egy másik, teli tál partjáról érkezett volna, aztán robog tovább. Ha a harmadik körnél rászólok, hatalmas reccsenéssel idegösszeroppanást kap, és folytatja az ámokfutással vegyített ámokevést. A másik kettő már rég elvonult napozni,        Vödri meg ott strázsál az egyetlen tál mellett, amiben van még maradék.    Vödri   Végül lefeküdt mellé, és amikor látta, hogy nem megyek el ("hát nincsennek jobb dolga, mint az én kajámat lesni??"), rosszallóan dünnyögve megfogta a tálat, és odahúzta a mancsai közé. Biztos, ami biztos. Ki tudja, hogy ez a magát barátságosnak álcázó zörgő csontú humanoid mikor csap le a féltett maradékra...   Vödri és a kajástál   Vödri és a kajástál   Lehajoltam hozzá, és megsimogattam a nagy tökfejét. Szomorúan-hálásan nézett fel rám, a szemében zavartság. "Tudom, hogy nem kellene így viselkednem, majd megjavulok, de olyan sokat éheztem..."  
<< Éééés itt van Szöszke cica! 2007. november 28, 18:38, szerda >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)