2007. november 30, 01:44, péntek




Mára nagyon sok dolgot terveztem, és még kevesebbet csináltam meg. Rohangáltam a lelépett lovak után, Nyüzügén megint rajta van a kibújokavillanypásztoralatt-görcs, és ezt rendre az első szomszéd udvara felé teszi, magával rántva Pimpát is.
Persze visszafelé már nem találják az utat, amikor a zabosvödör és a fandli által leadott hangjelzésekkel behívom a bandát, battyogjanak csak a helyükre a négy roggyant lábukon, dehogy fogok mászkálni - aztán meglátom a két határsértőt, ahogy gúvadó szemekkel méregetik a léckerítésen való átkelés mérsékelten egészséges lehetőségeit, és inkább értük megyek. Na, ezt ma párszor eljátszottuk.   Trabi szintén rájött, hogy ki tud szökni az újlógettóból, csodálkoztam is, hogy eddig nyugton maradt. Szerencsére időben észrevettem, nyakoncsíptem és visszatoloncoltam a két kancához, plusz személyre szabott meglepetésként felszereltem egy, a villanypásztorhoz csatlakoztatott rugóskaput, amit gyorsan be is mutattam neki. Azóta nem jött ki.   Jut eszembe, elfelejtettem feltenni a képeket Trabi szerdai újlógettós beköltözéséről. Pompi már eltöltött a törpével pár napot, csak Tracsesznak kellett bemutatni. Trabi igazán férfiasan debütált, "a férfiak szívéhez a gyomrukon keresztül vezet az út" felkiáltással elkalauzolta Traccsot a maga módján. Ahogy beengedtem a karámba, pónim minden lóirányú érdeklődést és ismerkedős szimatolást mellőzve fejest ugrott az amúgy tök üres abrakosvödörbe, és kitakarította, miközben Traccs érdeklődve végigszagolta, és néha fenyegetően visongott, mert hát ugye egy Trabi adja meg a kellő tiszteletet. De az nem adta, csak zabált, akkor is, ha nem volt mit.   Traccs csodálkozik, Trabi eszik       Aztán belátta, hogy a vödör tényleg üres, az abrak emlékét is kinyalta belőle... Szerencsére pár méterrel arrébb talált némi kiszóródott zabot, amit verébmódra összecsipegethetett. Az előző jelenet megismétlődött, Traccs próbált a domina szerepében tetszelegni, Trabi pedig, ha testi adottságai révén nem is magasról, de tojt rá. Ennyi volt a kalandos beilleszkedés.        Az ebszektorban a szokásos módon zajlott az etetés, ill. Vödri magánakciói.   az én tálam az én váram   Nagy nehezen becibáltam neki a legnagyobb (és mellesleg dögnehéz) kutyaházat, persze még belemenni sem hajlandó, pedig még kaját is raktam bele. Nem, az öregúr tüntetően fekszik a kifutó kapuja mellett, ha arra járok, felugrál a kerítésre, és áhítatos képpel vakartatja magát, nagyon igényli a szeretetet. Este kaptam tőle pacsit is, mint kiderült, ő is balkezes. :)
<< 2007. november 30, 09:25, péntek 2007. november 29, 11:53, csütörtök >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)