2007. dec 21, 00:50, péntek




Rendben lezajlott a körmölés, bár elég furcsa érzés volt lóláb helyett a kötőfékszárat fogni.
Café és Lecsó kissé zűrösnek bizonyultak hátsólábilag, de megoldottuk (ill. Café az első lába felvételekor ágaskodott... Igen, Café ágaskodott.) Mentségükre szóljon, hogy nagyon rég fglalkoztam velük lábfelvételiileg, az utóbbi napokban akartam gyakorolni, de rokkantságomra való tekintettel végül mégsem tettem. A kutyák degeszre zabálták magukat a lefaragott szaruból, és a délelőtt egyik fénypontja az volt, mikor a lovak között sertepertélő kutyák közül Fejőke egyszer csak rémülten felvisított - Nyüzüge ugyanis pontosan a fejére trágyázott. Hja kérem, pusztán láb alatt lenni is veszélyes, nemhogy máshol.   Délután beugrott értem Vera, és miután megvakargatta imádott Szöszke macskáját, elmentünk Szegedre "shoppingolni", igaz, csak irodaszereket. A vásárlási tortúrától eltekintve remekül szórakoztunk, főleg, mikor kiderült, hogy az egyik áruházban több óra alatt összevadászott 3 megpakolt bevásárlókocsinyi cuccot nem tudjuk olyan számlára megvenni, amire kellene, és adott volt a lehetőség, hogy otthagyjunk mindent.Amikor meg mégiscsak sikerült megvenni, rájöttünk, hogy egyáltalán nem biztos, hogy minden belefér a kocsiba... Sok siránkozás szerencsére nem volt, viszont fulladoztunk a röhögéstől, végül 3D-s tetris formájában begyömöszöltük a zsákmányt a kocsiba, engem körberaktunk teletömött nejlonzacskókkal, kaptam az ölembe egy batárnagy kávéautomatát, aztán irány a tanya. Bepakolásnál igyekeztem úgy rámolni, hogy ne felejtsek Veránál semmit, ennek megfelelően csak a zseb- és fejlámpába való elemek, ill. a Trabi szemére vett kamillatea maradtak a kocsiban, no meg az a pár levél, amit elfelejtettem feladni, és mire ez eszembe jutott, már abszolút esélytelen volt előbányászni őket a többtonnányi mindenféle alól. Viszont kirúgtam a hámból, és megleptem magam egy szép nagy füstölt mozzarellával, aminek jó részét el is nassoltam este csak úgy magában, ill. sok egyéb mellett kaptam egy görgős széket (irodaszék?... tényleg nem tudom, hogy mit hogy hívnak...), ami a támlájával egyrészt megintcsak jót tesz a hátamnak, másrészt meg nem fagy oda az amúgy sem túl jól hőszigetelt farom. Leeresztett üléssel végre rendesen odaférek a számítógép-asztalhoz, a lábaimat így is össze kell csomózni, hogy elférjenek, lehet, hogy az asztal alá beteszek pár téglát, a tanyadizájnba belefér.
<< 2007. dec 23, 03:11, vasárnap 2007. dec 19, 20:05, szerda >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)