2007. dec 31, 18:19, hétfő




Négy órányi alvás és negyed órányi ébredezési procedúra után reggel összepakoltam egy méretes tehénügyi túlélőkészletet, nagy nehezen begyömöszöltünk mindent Peti Ladájába, majd Csongrádnak szegezett vellanyéllel, a tetőcsomagtartón lángnyelveket okádó halálfejes metáltalicskával elindultunk tehénnézőbe.
    Csongrádban találkoztunk Rékával, az expedíció szellemi anyjával (ez elég furcsán hangzik, dehát ez van) és Ugorral, majd együtt mentünk a tanyára. Itt gyorsan kiderült, hogy a háziak nem örülnek nekünk, a folyamatos "menjenek el" kántáláson kívül érdemi kommunikáció nem történt, nem mehettünk be, nem nézhettük meg az állatokat, satöbbi. Hiába mondtuk, hogy csak segíteni szeretnénk, meg hoztunk a kutyáknak tápot, a két nő vadul hajtogatta, hogy nem kell segítség, nem kell táp, menjünk innen. A kutyák szemlátomást más véleményen voltak, így elkezdtem nekik kupacokban kiönteni a tápot, amire azonnal rávetették magukat, de a "gazdák" elrugdosták őket, és összeszedték a tápot a földről, nehogy már egyenek a házőrzők. Próbáltuk meggyőzni őket, hogy oké, elmegyünk, csak előtte hadd nézzük meg az állatokat, de nem engedték, és amikor mondtam, hogy fel fogják jelenteni őket állatkínzásért, közölték, hogy az nem érdekes, csak menjünk innen. Egyértelmű volt, hogy beengedni nem fognak, úgy nem akartunk hazajönni, hogy nem láttunk semmit, úgyhogy kihívtuk a rendőröket. Előtte megpróbáltunk a puszta emlegetésükkel hatni, de nem használt, viszont ahogy feltűnt a rendőrautó, a két nő eliszkolt a tanya mögött a közeli erdőbe, mi meg be tudtunk menni az udvarra körülnézni.   Ő volt az első boci, akit megláttunk:     És ugyanezen az istállón belül ez a látvány fogadott minket:        Természetesen töksötét volt, az ajtóba kötött borjún kívül egyik sem láthatott semmiféle fényt. A fotózáshoz félrehúztam a ponyvát, amennyire lehetett, hogy legalább azt sejtsem, hová fényképezek (éljen a vaku.) Boka fölé ért a trágya mindenütt, alom egy szál sem, az istálló közepén pedig kb. 1 m magas trágyakupacot gyúrtak fel a szerencsétlen állatok.   Ez meg a legdurvább "istálló":             Szemre stabilnak, ledöngöltnek tűnt a trágyatalaj, nagy bátran rámentem, mert egyrészt fotózni akartam, másrészt érdekeltek a "talajviszonyok". Nem rossz dolog a gumicsizma, de majdnem befolyt a szárába az anyag, amikor az első lépés után beszakadt a fagyott trágya a lábam alatt... Még jó, hogy a gázlómadár-dizájnommal feljebb hordom a térdmagasságomat az átlagnál.  Ilyen fagyos lében álldogálnak az állatok:          Ők egy lelakatolt istállóban vannak (itt legalább némi szalma volt... Bár a jobb oldali tehén púpos tartását elnézve ez nem sokat javít az egészségi állapotán.)     ez pedig a marhaHilton, itt voltak még a "legnormálisabban" elhelyezve az állatok. A beszakadt födémen keresztül (némi eufemizmussal nevezzük napfénytetőnek...) kaptak fényt, friss levegőt, és nem tocsogtak a trágyában.     Volt két kölyökkutya, akikről annyit tudtunk, hogy állítólag elég rossz állapotban vannak a tornácszerűségbe zárva, vittem be nekik is kaját. Egykedvűen feküdtek a zsákokon, de ahogy óvatosan feléjük nyúltam, megijedtek és megpróbáltak belekapni a kezembe, így a simogatás inkább elmaradt. Öntöttem ki nekik tápot, az egyik annyira félt, hogy elszaladt, a másik rávetette magát az ételre.     Sajnos több szempontból is értelmetlennek tűnt, hogy nekiálljunk rendezkedni, úgyhogy a fotók készítése után eljöttünk. Itt gyorsan köszönetet is mondanék a polgárőröknek és a rendőröknek, akik nagyon barátságosak és segítőkészek voltak, le a kalappal előttük. A polgárőrök naponta háromszor kijárnak ellenőrizni a helyzetet, egyelőre az önkormányzat biztosítja a szénát-szalmát, de hogy hosszú távon mi lesz a megoldás... Rékát majd megkérem, hogy foglalja össze a jogi helyzetet és lehetőségeket, mert egyrészt nem vagyok megfelelő agyi állapotban, másrészt meg agyi állapottól függetlenül hótbuta vagyok a témához.   Tettünk még egy gyors látogatást a jegyzőnél, (demonstratív célzattal direkt nem tisztítottam le a merő tehénszaros csizmámat, látszódjon csak, hogy tényleg kint voltunk...), aztán irány a Zakutanya, ahol remélhetőleg sikerült bebizonyítani Rékának, hogy ezek a lovak bizony nem emberevők.      Ugor Ozzy-val   Ugor Pimpul   És a nagy találkozás: fél évvel az nlc-s öszvérmentő akció után Ugor végre-valahára megismerhette Cafét. :)   Ugor és Café
<< 2007. dec 31, 23:56, hétfő 2007. dec 31, 00:54, hétfő >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)