2008. március 04, 08:58, kedd




Az ózdi lovakkal kapcsolatosan vasárnap este még azt a hírt kaptuk, hogy a legkritikusabb állapotban lévő fekete lovat átszállították a holland tulajdonos 2 km-rel arrébb lévő tanyájára.
Tegnap reggel már Ózd felé tartottunk, mikor "idegenvezetőnk", Attila - akivel egyrészt tartottuk a kapcsolatot, másrészt hordott szénát az éheztetettt lovaknak - szólt, hogy két újságírót is vár egy bulvárújságtól. Úgy volt, hogy megvárnak minket, és majd együtt megyünk a lovakhoz, ehhez  képest sajnos bementek a holland tanyára megnézni és lefotózni a lovat, minek következtében lett egy kis dulakodás, a tulajdonos vascsővel rájuktámadt, földhöz csapta a fényképezőgépet, stb, így mire odaértünk, az újságírók egyrészt elpárologtak, és ami a nagyobb baj: esélyünk sem volt, hogy rendőri segítség nélkül a beteg ló közelébe férkőzzünk.   Az a hely, ahol a többi ló maradt, nem a holland tulajdona, egy kb. fél hektáros, náddal benőtt volt struccfarm, a polgármesteri hivatallal szemben.     A beteg ló elszállítása után két póni, 4 ló és egy csacsi maradt, a pónik jó állapotban voltak, a nagy lovak különböző soványsági fokozatokban, jóltápláltnak nem lehetett őket nevezni, de sajnos nem méltóztattak közelebb fáradni a kerítéshez, így róluk nem készült kép.   pónik   A telepen maradt lovak közül ő volt a legrosszabb állapotban (kb. 10 napos kép Attilától):     Ki kell emelni, hogy a járdánházai pogármesteri hivatal részéről példaértékű a hozzáállás, a polgármesternő és a jegyzőnő mindent megtesznek a lovak helyzetének rendezése érdekében, mivel ők is látják, hogy gond van az állatokkal, viszont az eddigi állatorvosi szakvélemények szerint minden a legnagyobb rendben van, így pedig nem indíthattak eljárást.   Úgy volt, hogy délután megpróbálunk bejutni a tanyára elvitt lóhoz, méghozzá egyrészt egy állatorvossal, aki végre kimondja a tulajdonos felelősségét a kialakult állapotokért, azaz a korábbi állatorvosi szakvéleményekkel ellentétben írásban megállapítja, hogy egy herpeszes ló nem magától a vírustól kerül ilyen állapotba, hanem a ténytől, hogy a kedves gazdája nem a jó gazda gondosságával eteti, ergo éhezteti. Másrészt jegyzővel, aki az állatorvosi szakvélemény alapján elrendeli a kobzást, ill. rendőrségi kísérettel, aki biztosítja a bejutást leghalább a hivatalos személyek számára, és persze csökkenti a tulajdonos vascső-pörgetési hajlamait. A fényképek, ill. a hallottak alapján egyértelmű, hogy a fekete ló gyakorlatilag életveszélyben van,   Attila fotója     így megbeszéltük, hogy az ő ügye a legsürgősebb: ha sikerül kiharcolni az azonnali kobzást, beszállíttatjuk az üllői állatkórházba, hogy a legszakszerűbb ellátást kapja meg, ill. ne kelljen egyből átszállítani az egész országon, és ha kicsit megerősödik, ill. kiderül, hogy én is tudom itthon kezelni, akkor továbbköltözik a Zakuszka-tanyára, karanténba.   Miután ezt jól kitaláltuk, megbeszéltük, és még életképesnek is tűnt az ötlet minden hivatalos résztvevő számára, jöttek a problémák: a rendőrség nem intézkedhet, amíg nincs meg az állatorvosi szakvélemény, ami alapján bejelentést kéne tennünk az ózdi rendőrségen, ill. a fekete ló az átköltöztetéssel kvázi kikerült a járdánházai polgármesteri hivatal hatásköre alól. �?gy most folyik a szakvélemény kisírása egy helyi állatorvostól (külön köszönet Meggyesnek, aki lényegesen hatékonyabban és rámenősebben intézi a telefonálgatásokat, mint én.)   Sajnos Meggyes munkahelyének szervezési zsenialitása miatt korábban vissza kellett indulnunk, mint terveztük, de természetesen mindent megteszünk, hogy sikerüljön pontot tenni az ügy végére, hiszen a fekete ló állapotán túl is tarthatatlan, hogy kéthavonta elhullik egy állat (decemberben is elpusztult egy ló, de egyesek többről beszélnek), és hogy a lovak akkor kapnak enni, ha valaki megsajnálja őket. Míg mi ott voltunk, csak a nád között tudtak guberálni, nem volt ott senki sem etetni, sem itatni.   Hatalmasnagy köszönet a Fauna Alapítványnak az útiköltség fedezéséért, Attilának, aki a megrágott, és sajnos jó eséllyel tönkrement telefonom helyett azonnal kölcsönadott egy másikat, ily módon jelentősen megkönnyítve az életemet és hazajutásomat, valamint Petinek, aki a tanyalakó fenevadak ellátása után este 11-kor még kijött értem a kisteleki álomásra, megkímélve egy 10 km-es éjszakai hazagyaloglástól, ami az előző éjszaka összehozott fél órányi alvás és hosszúra sikerült nap után kifejezetten rosszul esett volna.
<< 2008. március 06, 10:18, csütörtök 2008. március 03, 07:46, hétfő >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)