2008. március 18, 02:39, kedd




Reggel ötkor sikerült is ágyba keverednem, voltam magammal szemben olyan jó fej, hogy 9 órára állítottam be a telefonon az ébresztőt a tervezett 8 helyett.
Ilyen rövidtávú alvásoknál érdemes a mobilt biztonságos távolságba tenni az ágytól, mondjuk bedobni a szekrény mögé a szoba túlsó sarkában, hogy garantáltan felébredjek a nagy keresgélésben - gyakran előfordul, hogy ha csak az éjjeliszekrényre teszem magam mellé, akkor a tervezett ébresztő után pár órával arra térek magamhoz, hogy görcsösen szorongatom a telefont, minden bizonnyal 10 percenként kinyomom a bekapcsoló szundifunkciót, és nagyon nem tudatosul bennem, hogy fel akartam kelni. Vagyis akart a fene, de kellett volna.   Ma reggel azt álmodtam, hogy az előbb ismertetett módon szorongatom a telefont, és arra ébredek, hogy már 11 óra van. Expressz kiestem az ágyból, ekkor kiderült, hogy nem szorongatom a telefont, és háromnegyed kilenc van, még az ébresztőt is megelőztem. Nem éppen gyakori...   A délelőtt kicsit idegbeteg jókedvben telt, talán a fronttal párosuló kialvatlanság okozta. Kint madárüvöltős nyári napsütés fogadott, amit a fejembe gyógyult félköbméternyi szögescsipa miatt nem láttam ugyan, de határozottan éreztem. Az sem zavart, hogy látás hiányában párszor majdnem átestem az előttem kavargó Körömpiszkon és Babzsákon, és rájöttem: nem is vagyok rohadtul berekedve, csupáncsak irigylésreméltóan erotikusan búg a hangom. Szép az élet, salala, még akkor is, ha a hidrofornak véres a torka (vagyis vizes, szivárog itt-ott meg összességében érdekesen viselkedik.) Ha már zűrös a vízellátás, a világ legtermészetesebb dolga, hogy a 300 literes itatódézsa is most adta meg magát, elroppant az alja, nehogy már legyen a lovak előtt egy napi víztartalék... Sebaj, vödröztem már pár száz méterről, igaz, akkor nem 10 lovat kellett itatni. Szerencsére a hidrofor ha érdekesen is, de még ellátja a feladatát (csak két bekapcsolás közben ki kell húzni, mert különben úszik a fürdőszoba, nem panaszkodhatok a száraz levegőre), meg vödör is van pár darab a tanyán, de vihargyorsan be kell szerezni pár méretesebb itatóalkalmatosságot.   Délutánra megbolondult az idő, ami gyönyörű fényeket eredményezett - ilyenkor bánom igazán, hogy nincs kéznél egy komolyabb fényképezőgép.  Igaz, akkor még jobban látszana, hogy a lovak folyamatosan sárosak a vedlési időszak miatti ötpercenkénti hempergéstől, amit az esők utáni nedves föld még csábítóbbá tesz.   eső előtti bóbiskolás - ők is frontosak?          Az esti abrakolásnál-szénázásnál megjött a vihar és sikerült bőrig ázni, a munkával se nagyon boldogultam (határidős leadandó izék), úgyhogy 8 körül megszavaztam egy regeneráló szundikálást. Telefon beállítva 10-re - ezek után eljátszottam azt, amit reggel álmodtam, ugyanis éjfél előtt egy barátom hívására ébredtem (még szerencse, hogy ilyenkor szoktunk konzultálni :) ). Elég sokkoló érzés arra ébredni, hogy heves öszvérüvöltéssel sikít az ember alatt a telefon (kivételesen még csak nem is szorongattam, hanem begyűrtem valahová az oldalamhoz), de nagy mázli, hogy így alakult, ha már sikerült elaludnom. Úgyhogy most meló...
<< 2008. március 19, 02:55, szerda 2008. március 17, 04:47, hétfő >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)