2008. március 21, 04:30, péntek




Teljes időzavar: csak onnan tudom, hogy kábé hol tartunk a hétben, hogy "csütörtökön körmölés", az meg ma volt, tehát tegnap. Néha felborulok és alszom pár órát, de meg sem próbálok rendszert keresni benne.
  Mivel a körmölésnek 10 lónál már komoly anyagi vonzata van (fenét vonzat, taszajtat), no meg én is egyre rokkantabb vagyok, és lábfogó embert is meg kell fizetni, szerdán megtekintettem a házipénztárat, és szomorúan konstatáltam: el kell mennem pénzt felvenni. A frontok röpködtek, rettenetesen nem volt kedvem átlovagolni Kömpöcre meg vissza, ill. ahányszor elszántam magam, hogy nekiállok lepucolni Nyüzügét, expressz felnyergelek és gyorsan túlesek az elintézendőkön, azonnal rámtört a felborulós elalhatnék, kompromisszumos megoldásként leültem 5 percre, majd kezdtem előről. Ekkor hívott fel Peti, hogy erre jár és beugrana, ráadásul még Kistelekre is be tud vinni pénzt felvenni, csuhajja, ezt nevezem életmentésnek.   Ráadásul Peti két pizza becses társaságában érkezett, úgyhogy még az ebéd is megvolt, igaz, kissé zaklatottan, mivel közben két vadidegen ló rohangált csumivágtában a tanya előtt, és le kellett vadászni őket (szerencsére a tulajdonos is előkerült.) A musztángbefogás után irány Kistelek, pénzfelvételi kísérlet, és a felismerés: nincs nálam a bankkártya, ami már csak azért is izgi, mert ismerve a trehányságomat, legalább ezt az egy dolgot mindig egyből a helyére teszem vissza. Pardon, ezek szerint mégsem mindig... Innentől persze gőzöm sem volt, hol lehet. Tanyára vissza, bankkártya megkeres, autómatához vissza, tanyára vissza. Azt hiszem, megütött volna a guta, ha átmegyek lóval Kömpöcre, és ott eljátszom ugyanezt.   A körmölés rendben megvolt, a két vénségnek, Ozzy-nak és Lambadának jutott fogreszelés is, ami nem egy kellemes dolog, de már nagy szükség volt rá. Cica nagyon kultúrlóként viselkedett élete első lómenhelyi körmölésekor, Traccs viszont nagyon bolond volt, verte magát össze-vissza - múltkor is hisztizett, de ekkora cirkuszt azért nem csapott. Miközben próbáltam lenyugtatni, és a kovácstól eltávolodva végigsimítani a lábát (félreértések elkerülése végett: a lóét), megjelent Körömpiszok, és boldog vernyogással felszaladt a lábamon. Ezután dorombolástól repedezve ült a vállamon, igyekezett a fejét dörgölőzés címén a számba dugni, de nem volt túl megnyugtató, hogy egy robbanni készülő telivér mellett egy túltengő macska zakatol a nyakamban, úgyhogy dobtam. Immár másodszor, merthogy vagy egy hete kitiltottam a házból minden macskát, beleértve Körömpiszkot is, aki azóta búbánatos szemeket meresztve ül az ablakban, és bámul befelé, ill. ha kimegyek, azonnal a nyakamba veti magát a szó legszorosabb értelmében.
<< 2008. március 24, 04:57, hétfő 2008. március 19, 02:55, szerda >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)