2008. március 28, 16:41, péntek




A mai napra rendeltetett két világszenzáció (ebből most már rendszert csinálunk): Lecsónak lecsusszant az egyik golyója a helyére, reményeim szerint hamarosan követi a kispajtása is, ugyanis nincs kedvem a nem éppen teszkós árkategóriájú kórházi köldöksérvműtét mellé még egy rejtettherés trancsírozást is megszponzorálni, ha nem muszáj. Heréknek még nem drukkoltak ennyire.
  Ha már így alakult, nekiláttam annak, amit egyébként is terveztem: futószárhoz szoktatni Lecsót, aki ugyan még csak két éves lesz májusban, de ha sor kerül a herélésre, úgyis futószárazni kell majd, jobb előre rákészülni. Komoly munkáról persze egyelőre nincs szó, csak körbe-körbe lötyögésről.   Pimpával is kb. tavaly ilyenkor kezdtem el foglalkozni, szintén herélés előtti állapotban, igaz, ő már 3 éves volt. Egy kis nosztalgyia a paci.hu-ról:  
    Felnőnek a gyerekek... (2007.04.05)

Miután az összes illúziómat elveszítettem, miszerint Pimpa egy ártatlan kisfiú, aki Ozzy-ban pusztán a pótmamát látja, és különben is elegem van a lámpafényes benti melóból, a klaviatúra-püfölésből és a szutyok, provokatívan vigyorgó kétdimenziós papírlovakból, történelmi lépésre szántam el magam: nekiállok a tüzes csődör belovaglásának. Bár szentül megfogadtam, hogy ez akkor fog elkezdődni, ha készen vagyok a Nagy Munkával, de szegény ember az, aki már ígérni sem tud, főleg saját magának.

Már a felszerszámozás is életveszélyes mutatvány, hihetetlen bátorsággal felteszem a kötőféket az ádázul szénát marcangoló ménre, feldobom a hátára a még sosem látott futószáras hevedert egy izzasztóval, és figyelmen kívül hagyom Pimpa fincorgását, hogy miért pont ezt a piros szart kapja - erre a rövid időre már nem szempont a férfias önérzeteskedése. Bekapcsolom a hevedert, semmi reakció, rákattintom a futószárat a kötőfékre, és szépen kislattyogunk a futószárazás színhelyére.

Pár karikányi vezetgetés, aztán elkezdek bearaszolni a kör közepére. Tüzes csődör értetlenkedik, ill. próbálkozik. Menne vissza Zakuhoz, Ozzyhoz, mit bánja ő, csak hagyjam már ezzel a hülyeséggel... Meg van szeppenve, mit akarhatok tőle, jár az agya és az orrlyukai, rettenetes hörgő-morgó-kerregő hangok törnek fel belőle az izgalomtól. Kétszer kipördül ágaskodva, mert hát ő ugye a tüzes csődör, aztán a hatodik perc magasságában már rájön, hogy tulajdonképpen nincs itt semmi baj.
Gyönyörűen megy körbe-körbe, lépés-ügetés oda-vissza, persze még nem pöccre, de csinálja, odaadóan ívre kunkorodó orral. Első alkalom, nem akarom sokat nyektetni, átteszem jobb kézre is - ez már nem tetszik neki, elvégre ellentétes a beállítottságával, így ezen a kézen háromszor is felágaskodik, miközben megpróbál kicselezni. Végül pár kört szép nyugodtan lép, és nem egészen negyed óra alatt készen is vagyunk az első nap tananyagával. Nem mondhatom, hogy hálálkodva fogadja a jutalomsimogatást, elvégre tisztában van vele, hogy ez jár neki, de bónuszlegeltetést érezhetően jó ötletnek tartja.


Lecsó is megkapta a komoly futószáras felszerelést egy szál kötőfék képében, aztán irány a karámban kinézett placc. Megmutattam neki a futószárat, az ostort, utóbbival körbevakargattam, hogy biztos ne féljen tőle. Ezt némi gyanakvással fogadta, úgyhogy lehet, hogy az előző helyén kapott. Itt az az általános tapasztalat, hogy baromira nem zavartatja magát semmitől, átmászik emberen és megrakott trágyás talicskán egyaránt, és ha a megfáradt személyzet hirtelen felindulásból farbasuttogja a lapáttal, Lecsó bizony a füle botját sem mozdítja. Ennek ismeretében meglepett az ostorra való reakciója, de két perc után bizalommal hagyta magát végigsimítani orrhegytől hátsó pártaszélig, és nekiugorhattunk az első futószáras leckének.   Azt kell hogy mondjam, el vagyok ájulva a kiscsávótól. Pár perc után megértette, hogy mit szeretnék tőle, eleinte persze párszor beledőlt a kötőfékbe és megpróbált elhúzni a többi ló felé, ill. volt néhány kisebb kifordulási próbálkozás, de 6-8 perc után szépen lépett körbe-körbe,     Lecsó   Lecsó
ha megállítottam, gond nélkül ki tudtam küldeni körre ismét, sőt némi ügetés is belefért a mutatványba.   Lecsó   Lecsó   Kicsit mentünk jobb kézre is, itt ügetést már nem kértem tőle, csak párszor kiküldtem körre, de újfent nagyon jól viselkedett, két perc után elkapta, mi a feladat, és lelkiismeretesen csinálta.   Lecsó   Mint a képeken is látszik, nem produkált valami nagy mozgást, de egyrészt hosszú, mint a vonatfütty, másrészt élete első futószárazásának negyed órájára azt hiszem, épp eleget teljesített. :) (No meg így az első alkalommal nekem is inkább csak a futószár-ostortartás összehangolásával kellett volna foglalkoznom, mint a fényképezéssel. Lecsó nagyon figyel a jelekre, ebbe beletartozik az is, hogy amint kiszúrja, hogy mással foglalkozom, ő is lazít.)
<< A világ legjobb megmentős körlevele 2008. március 28, 00:38, péntek >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)