2008. június 29, 10:52, vasárnap




Hosszú – szerintem több hónapos – kihagyás után tegnap ismét voltam Cafégolni. Miután kívül kerültünk a kapun, sőt volt pofánk vagy 2 méterre eltávolodni tőle, az egyik kisfejő, Klufi csendes pityergésbe kezdett – ez itthagyott minket. Jajistenem, mi lesz velünk, visított Tréfli, így magunkra maradni vénségünkre, vonyította lemondóan Span, Maci szokás szerint csak felháborodottan csaholt bele a fenyegetően fölétornyosuló nagyvilág zord pofájába. Végül már tutult a komplett tanya, a teljes kutyafalka még teljesebb átéléssel hajszolta bele magát – és engem - ebbe az apokaliptikus, üvöltő idegösszeroppanásba. Az egyetlen csendes résztvevő Mucus volt, aki felhős tekintettel átszámolta, hány centi zsírréteg borítja habtestét*, és ezen vésztartalékát felélve vajon kihúzza-e a következő etetésig, már ha erre vetődik egy jótét lélek, aki helyébe lép a világgáment gazdinak. Legalább etetés terén…
Az utóbbi időben csak Mézesmálnára ültem fel (mármint le), rá is csak komolytalan párperces lovaglásimitálásra, a lényeg, hogy megszoktam, hogy egy puha, süppedős, némileg zselés állagú lóhát ringatózik alattam. Ezek után ma felpattantam Caféra, és belémnyilallt a felismerés, hogy ez biz egy csontos öszvérhát, sőt mi több maga az öszvérhát is erőst belémnyilallt. A „szívem meghasad�? szófordulatot sebesvágtatva felejtse el mindenki, és üljön át MM-ről Caféra, simán hasad más is.
Pár perc kínlódás után tudatosítottam magamban, hogy Café régebben sokkal soványabb volt, és akkor is szőrén lovagoltam, tehát fogakat és farpofákat összeszorítva ugyan, de túl fogom élni a postaláda-látogatást. Nagy levegő, majd megkockáztattunk egy kis ügetést. Szégyen-gyalázat, Café majdnem egy éve van a tanyán, de még sosem figyeltem meg, hogy a jármódváltásokhoz igénybe veszi a füleit is, ill. hogy pontosan fogalmazzak, a fülével kezdi a jármódváltást. Mikor kiadtam az utasítást az ügetésre, az addig oldalt lötyögő füleit előrelökte, majd fokozódó tempóval bepörgette, és mikor elérte a kellő fordulatszámot, a lábai is megindultak. Fantasztikus érzés az idegpályák és duzzadó öszvérizmok ilyetén összedolgozását megtapasztalni.
A postaládában persze nem volt semmi olyan, aminek örültem volna, a többi meg kit érdekel. Az egész túra nem tartott 25 percig, hamar visszaértünk a tanyára. A kutyák sikítva ujjongtak, csókokat dobáltak és konfettit szórtak, hogy mégsem hagytam őket magukra és hazatértem, Mucus méretes potrohát maga után húzva szolidan jelezte, hogy erre a nagy ijedelemre akár meg is lehetne vacsorázni, Cafénak szokás szerint olyan mindegy volt, én meg jó időre kiöszvéregeltem magamat.
* - bizton állíthatjuk, hogy sok.

<< 2008. július 02, 14:56, szerda 2008. június 03, 12:45, kedd >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)