2008. augusztus 13, 01:08, szerda




Ha nem lenne anatómiai akadálya a dolognak, most bizisten tökön szúrnám magam, ahogy a nagy klasszikusok mondják. Amúgy is háklis voltam az örökbefogadás-témára, a Pompi-ügy óta még bizalmatlanabb vagyok, (és az is maradok), pedig egyébként sem apróztam el ennek örömére az utóbbi napokban mindenki lovat akar örökbefogadni, gyorsangyorsan.


Tehát néhány tudnivaló, a szemeken burjánzó rózsaszín ködfátylat fellebbentendő:

Az örökbefogadás NEM arról szól, hogy Kunigundácska vagy Adalbertecske kapjon egy potyalovat, ami persze fiatal (max. középkorú), kanca, szelíd, okos, aranyos, jól belovagolt, nem fél a forgalomban, gyerekkel és 150 kilós mattarészeg felnőttel egyaránt teljes biztonsággal közlekedik versenypályán és havasi terepen, és ügyes tőzsdézéssel eltartja magát. A gazdikereső rovatban (és nem máshol!) szereplő lovaknak azért keresünk örökbefogadót, mert már öregek, betegek, stb, ergo munkára NEM alkalmasak, csak arra, hogy éljenek és szeretgessék őket. Ettől még ugyanazok az igényeik a jó levegőre, élettérre, takarmányra, lótársaságra, stb, mint egészséges társaiknak, sőt sok esetben még speciálisabb, viszont ha már magához akarja venni az ember, gondolja át, hogy mit kap a lótól, és mit KELL adnia. Nem a ló választja az embert, hanem az ember a lovat, annak minden velejárójával.

A lómenhely NEM  lóügynökség, ami kiközvetíti a megfelelő hátast azoknak, akiknek nincs pénze lovat venni, vagy szimplán ezt az utat tartják kényelmesnek. A lómenhely a saját lovak putyujgatásán kívül annyit tud segíteni, hogy a létszámlimit miatt nem hozzánk nem befogadható beteg, öreg lovakat próbál szerető gazdihoz juttatni örökbefogadás által, ergo az ember azért fogad be egy ilyen roggyant gebét, hogy segítsen rajta, nem azért, hogy profitáljon belőle. Ha hátaslovat akarsz, vegyé' egyet, nem a megvétele a legnagyobb kiadás, hanem a fenntartása. Csúnya dolog, de a lótartáshoz bizony pénz kell. Bértartásban nagyon-nagyon sok, otthontartásban csak nagyon sok. És kell terület, megfelelően kialakított élettér, takarmány, idő, némi szakértelem, elkötelezettség, csipetnyi felelősségtudat. Meg körmölés, oltások, féreghajtás, állatorvos.

Van olyan menüpont, hogy örökbefogadás. Azon belül egy almenü, hogy örökbefogadás a Zakuszka-tanyáról, azonmégbelülebb pedig kerek perec le van írva, hogy NEM adok ki lovat. Nem csak azért, mert irigy vagyok (a robbanócukorkás kólás nyalókát sem osztom ám meg senkivel), hanem azért, mert az itt lévő lovaknak itt jó, és ez a lényeg. Persze jó dolog, ha felszabadul egy férőhely, és ez nem kihalásos alapon történik, de bizalmatlan vagyok: csak jó ismerősnek adok ki gebét, közelre és szerződéssel, olyan leellenőrzött helyre, amit én jónak ítélek meg (állásba pl. megint csak nem adok lovat, mert kekec is vagyok.) És mint a mellékelt Pompis ábra mutatja, így is nagyon mellé tudok nyúlni.

Amelyik lovak nem az örökbefogadós rovatban szerepelnek, azok nem örökbefogadható lovak, ergo a menhelyes lovak bemutatása kizárólag bemutatás, nem felhívás az örökbefogadásra. Az örökbefogadási lehetőségek az örökbefogadási lehetőségeknél vannak. Bocsánat, ha kicsit szájbarágós, de most határozottan úgy érzem, szükség van rá. Amint el akarom osztogatni a Zakutanyás kolbászszökevényeket, lesz egy cuki webshop, Nyüzüge képe mellett csak rá kell klattyintani a "kosárba vele!" gombra, és már postázom is.

Ja! Nagyon fontos. A már "elkelt" lovak hirdetéséhez csak két helyre szoktam odaírni, hogy a ló gazdára talált: a hirdetés alá és fölé. A tapasztalat szerint sokaknak ez sem elég.


<< 2008. augusztus 13, 01:31, szerda 2008. augusztus 12, 00:26, kedd >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)