2008. augusztus 17, 00:58, vasárnap




A mai nap főbb eseményei:
- délelőtt látogatóink érkeztek Szarvasról, köszönjük nekik a gebbencseknek hozott nyalósót (ezt a nagybanda kapta), és a két zsák zabot, ami Cicáé lesz, mivel a többi abrakolandó patás nem kegyeskedik rendesen megemészteni a beáztatott zabot sem, csak a müzlit. Roppantó, daráló kerestetik, vagy egy müzligyártó szponzor.
- a tanyától másfél km-re új gazdához került Ficsúr, a legidegtépőbb csaholással megáldott kisFejő. A felvételi követelmény az volt, hogy jelezzen - no, ezzel biztos nem lesz gond. Mondtam az új gazdinak, hogy ha hős házőrzőt akar, akkor Ficsi nem jó választás, de riasztónak tökéletes, plusz ha akármi zűr van a blökivel, szökik, nem jönnek ki jól, mittudomén, akkor inkább visszaveszem. Peti elvitt minket kocsival, Ficsúr egyelőre egy összkomfortos kennelbe került, nagyon meg volt szeppenve, de távozás közben örömmel láttuk, hogy csóválva megy az új gazdihoz barátkozni. Ezzel is megvolnánk, gondoltam elégedetten, de nem lepődtem meg különösebben, mikor éjfélkor egyszer csak boldog vigyorral a nyakamba ugrott, és büszkén magyarázta, hogy milyen ügyes nagyfiú, hazatalált.
- egy ismerősnek hajnalban eltűnt a két, nyaralni lehozott lova (akiket pár hónapja egyszer már elcsíptem a tanya mellett.) Kora reggel már keresték őket autóval, délután még mindig nem volt róluk semmi hír, így miuán elmentek a szarvasi látogatók és megcsináltam, amit kellett, felkapaszkodtam Nyüzügére és kimentünk járőrözni, hátha összetalálkozunk a szökevényekkel. Ez persze nem történt meg (legalább megpróbáltuk), viszont olyan helyekre mentünk be, hogy 10 perc után gőzöm sem volt, hogy hol vagyunk, ill. hol kecmergünk elő az adott többhektáros dzsungelből. Továbbá volt alkalmam szembesülni a sajnálatos ténnyel, hogy Nyühös csapnivalóan megy, rendszeresen kéne foglalkoznom vele. Vágtában olyan szinten nincs egyensúlyban, hogy folyamatos halálfélelmem van, mikor állunk fejre. Jelenlegi állapotában reménytelen normálisan "összelovagolni", így egy kellemesen kanyargó, ámde ismeretlen erdei résznél beugrattam vágtába, és hagytam, hadd engedje el magát. Egész elviselhetően ment, élveztem, hogy az út vezeti és lendületesen, mégis nyugodtan vágtázik, szép az élet, tralala...
Kb itt következett be a lókereső kalandtúra csúcspontja, mikor is a komlett kutatóexpedíció csumivágtában bezuhant egy tanyaudvarra, amiről én nem tudtam, hogy ott van. Részemről ott tartottam, hogy kanyarodunk az úttal együtt, Nyüzüge viszont talált egy számomra láthatatlan nyiladékot a kanyarhoz képest egyenesen, és meg volt róla győződve, hogy csakis arra mehetünk tovább. Mikor kiderült, hogy nem egyezik az útvonaltervünk, első meglepetésünkben majdnem felkenődtünk a két út között elhelyezkedő, arany középutat jelentő fatörzsre. A fatörzs közelségére és lovam lendületére való tekintettel okos enged alapon úgy döntöttem, hogy a váratlan helyzetben inkább én igazodom Nyüzüge elképzeléséhez és mozgásához, így berobbantunk a tanyaudvarra, nyomtunk egy satuféket a sápadtan ránkmeredő házigazda orra előtt, gyorsan megkérdeztem, hogy nem látott-e két lovat szabadon kóricálni, majd a rémülten elrebegett nemleges válaszra dinamikus hátraarccal távoztunk. Egy cseppet kínos volt. Ja, lovat persze nem találtunk, aztán este tíz körül megkaptuk a hírt, hogy szerencsére előkerültek.
 

<< 2008. augusztus 18, 01:55, hétfő 2008. augusztus 15, 15:20, péntek >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)