2008. augusztus 27, 18:19, szerda




A költözéssel járó hercehurcának vannak előnyei is, például mikor ki akartam számolni, hogy a kutyáknak-macskáknak hány szállítóbox kell, rájöttem, hogy nem is 10 macskám van, hanem 11. A 11-es számú Murci szörnyen fel van háborodva, hogy ahelyett, hogy főállásban vakargatnám egész nap, csak rohangálok; ha véletlenül leülök egy pillanatra a gép elé, egyből az ölembe veti magát, és buzgón igyekszik benyomni az orrát a szemüregembe, még szerencse, hogy Körpi mellett megedződtem. Ha huszadszorra sikerül lelöknöm, elvonul az ablakba, ahol hol provokatívan bámul, hol pedig beül a két ablaktábla közé, és eszméletlen pózokba csavarja magát. A másodikképen becsszó megvan valahol a bal mellső lába, de hogy hol...
  
Szóval most tárgypakolás, holnap állatpakolás, ahogy ismerem a bandát, fognak produkálni ezt-azt - regölyi költözésünkkor pl. a több órás bepakolás végén az utolsó bepakolandó dolog Jimmy volt, az agg belga juhász, aki úgy döntött, hogy mégsem utazik, így első körben nem lehetett megfogni, második körben elcsípéskor kifarolt a nyakörvből, harmadik körben pedig megharapott. Nem volt kellemes, de semmiség ahhoz az érzéshez képest, mikor immár menet közben a mögöttünk autózó Peti öcsém rámtelefonált Szekszárd előtt, hogy nem ártana megállni, mert elhagytunk egy kutyát. Az én okos, ügyes Pókomról ekkor derült ki, hogy nem szeret autózni, és miután összerókázta -meg khmm, fosta a bútor- és kutyaszállítóvá avanzsált kettes lószállítót, a 65-ös úton zajló jelentős forgalom kellős közepén 70 km/órás sebesség mellett úgy döntött, hogy ennyi mára elég volt, és kivetette magát a lezárt lószállítóból. A hír hallatán én is kivetettem magam a lószállító teherautóból Flex társaságában, aki csakis velem hajlandó utazni, így nem hagyhattam a sofőrre, ugyanakkor nem volt nálam póráz, úgyhogy ott rohangáltam a forgalmas főút mentén egy túlbuzgó kutyával egy méghülyébbet keresve. Jópár km-t visszarohantam, mikor egy bozótból egyszer csak a nyakamba omlott egy rendkívül boldog, megilletődött Pók, akinek az égegyadta világon semmi, de semmi baja nem volt, pedig izgi lehetett ilyen sebességnél a 2 m magas ajtóról leugorva az aszfalton landolni. Gumipók.
Ezúttal biztosra megyünk, kutyák-macskák bedobozolva utaznak, remélhetőleg önmagunkhoz képest kalandmentesen megérkezünk.

<< 2008. augusztus 30, 22:34, szombat 2008. augusztus 26, 13:51, kedd >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)