2008. szeptember 10, 17:21, szerda




Nem vak ez, csak vakmerő - tartja a kupecvicc a vak lóról, és tényleg. Cica olyan gátlástalan lazasággal közlekedik, hogy rossz nézni, még rosszabb követni; utóbbi amúgy is azt feltételezi, hogy tudom, merre ment a hölgyemény. Azt már megszoktam, hogy az éjszakai ideiglenes karámjában reggelre egy darab ló sincs (az utóbbi napokban már be sem zártam, arra a rövid időre minek). Azt is megszoktam, hogy hol a tanya hátsó csücskében bukkan fel, hol a szomszéd gyümölcsösében majszolja a lepotyogott almát (a szomszéd szerencsére jó fej, és "jut mindenkinek" alapon Cica továbbra is tiszteletét teheti nála), de tegnap már a világ másik feléről hozták vissza, úgyhogy Cica az éjszakákat immár kölcsönkarámban tölti, míg elkészül a végleges helye, és csak nappal, felügyelet mellett garázdálkodhat szabadon, így 300 m-nél sajnos nem tud jobban eltávolodni.
Többiek vasárnap reggel feladta a küzdelmet; szombaton nagyon jól volt, másnap meg teljesen visszaesett a korábbi állapotába, sőt látványosan rosszabbul volt. Apatikusan feküdt az oldalán, már a belediktált vizet sem akarta lenyelni, éreztem, hogy a további életbentartása már nem róla szólna. Nem akartam megvárni, hogy fájdalmai legyenek, úgyhogy elaltattattuk. Az állatorvos szerint az is csoda volt, hogy egy-két napig javult az állapota, a szívburok is tele volt valami trutymóval, semmi esélye nem volt a felépülésre. �?lmodj szépeket, öreg cica...
 
 

<< 2008. szeptember 10, 21:59, szerda 2008. szeptember 06, 22:09, szombat >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)