2008. szeptember 10, 21:59, szerda




Új tanya, új élet, de hogy ennyire... Reggel időben kelek, ami igazán döbbenetes: magamtól, és este korán elalszom, pláne magamtól. Napközben szobafestés (már az ereimben is diszperzit folyik), villanypásztor-berhelés, nyúl -és egyébállat-etetés (bővült az ellátottjaim száma 13 nyúllal, tudjabánat hány /de nem sok/ baromfival, egy disznóval, 5 lóval és egy csacsival.) Lehetne drámázni, hogy jajdesok, de nem az, egyrészt, mert a híres-hírhedt cseri lépésoptimalizálás jegyében sok állatnak relatív kevés humán munkával van igen jó dolga, másrészt meg minek tagadjam, élvezem a dögszikkel való molyolást.
Ma délután kiutaltam magamnak egy jutalomöszvéregelést. Sajnos az öszvérnyeregként funkcionáló westernnyereg-alátét Balástyán maradt, úgyhogy maradt a szőrözés, ami alapból nem túl kényelmes, lejtőn lefelé meg egyenesen halálközeli élmény, különösen egy síksághoz szokott homokiöszvéren, aki minden kétcentis szintkülönbségen pofára akar esni. Márpedig a Mátrában szokott lenni némi szintkülönbség, így botladozásból, zötykölésből, ill. fájdalmas hörgésből nem volt hiány. Az utat persze nem ismertük, sötétedés előtt eltévedni nem sok kedvem volt, úgyhogy amikor egyszer csak eltűnt alólunk az út, inkább sarkon fordultunk, és irány hazafelé. Ügettünk is kicsit (ha már kínlódás, legyen kiadós), ekkor történt az, hogy elvesztettem ruhakészletem egy fontos darabját.
Aki követi divatdiktátori ténykedésemet, tisztában van vele, hogy stylist, fodrász meg ki tudja mi minden vagyok egy személyben, a világ nagy szerencséjére csak magamon gyakorolok, éppen elég az is. A legutóbbi snicceres, önkezemmel elkövetett hajvágásom eredménye az, hogy a sérómat összefogni nem tudom, viszont a legenyhébb légfuvallat is a szemembe fújja - ezek után el lehet képzelni, mi történhet egy öszvérfül kavarta légörvényben. Node sebaj, hiszen a szobafestés hevében megtaláltam kettes számú attribútumomat (iiigen, az első a sniccer...), tehát mostanában szinte kizárólag egy cuki, égszínkék alapon fehér pöttyös kendővel a fejemen mutatkozom, csomóra kötve á la vécésnéni.
Hajlobogás letudva, diszperzites fejtető kizárt, a reggeli fésülködés is hanyagolható, minden szép és jó, egészen addig, míg az ominózus munkavédelmi kiegészítő fent nem akad egy ágon, miközben mi vígan ügetünk a keskeny erdei ösvényen, egyik kezemben a szár, másikban a telefon, a harmadikkal utánakapnék a kék csodának, de ezúttal nem jön össze. Cafét visszaveszem lépésbe, a telefont kiiktatom (hülye urbánparaszt, a Mátra közepén száguldó tisztiöszvéren sem szakad le a füléről a mobil), és megfordulunk. Aztán megint, és megint, és megint, és megint. Életbe lép az öszvérvisszafordíthatatlanság törvénye: ha már egyszer Café hazaindulhatott ezen a számára utálatos antialföld terepen, dehogy hagyja magát negatív irányba befolyásolni. Pörgünk, mint a búgócsiga, én kiprovokálok 180 foknyi fordulatot, Café kiprovokálja következő 180-at, és mivel a változatosság gyönyörködtet, variáljuk, hogy kökényt vagy csipkebogyót fejeljünk le. Végül a miniringlispílt kizökkentem egy jól időzített makarenkói taslival, forgó szemű öszvérem megadóan szétdobja a füleit, engedelmesen visszabattyog, leakasztom a kendőt az ágról, és mehetünk haza. Azért párszor még megforgatom, nehogy már neki legyen igaza, az én fenekem jobban fáj, ha itt valaki hisztizik, az csakis én lehetek.

<< 2008. szeptember 11, 15:05, csütörtök 2008. szeptember 10, 17:21, szerda >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)