2008. szeptember 30, 17:15, kedd




Gyönyörű időnk van, napsütés, madárcsicser, kutyacsah, így aztán túláradó életörömömet a kennelbeli kutyagumi-szedésbe fojtottam, miközben elméláztam a falka sorsán. Új kutya nem jöhet, ezzel a felkiáltással szedtem fel Stoplit is az út széléről, de ez a döntésem még megmagyarázható volt azzal, hogy a kutya ön- és közveszélyes módon az út szélén grassszált, vagy elhozzuk, vagy elütik. Akkor már kezdtem bajban lenni kutyakaja-ügyileg, az történt ugyanis, hogy elfogyott a táp, ami egy kedves támogatónk jóvoltából bő egy évig biztosította a lómenhelyi népes ebkészlet elemózsiáját. Nagyon úgy tűnik, hogy nem is lesz utánpótlás, úgyhogy most kutyakajaforrás-keresésben vagyunk, ha valakinek van tippje, hogy honnan kaphatnánk segítséget nagy mennyiségű száraztáp beszerzésében, azt köszönettel vesszük. Csak az ebek aktuális fogyasztása bő 4 kg/nap, ami hogyismondjam, valószínűleg növekedni fog, mert nem, nem nem jöhet új kutya.
Következetességemet bizonyítandó tegnap beugrottunk a salgótarjáni gyepmesteri telepre, mert ugye ilyen helyre a magamfajta csak úgy beugrik nézelődni. De nem, nem viszünk új kutyát, már csak azért sem, mert az ember legszívesebben mindet magával vinné, azt meg végképp nem lehet. Körbementem egyszer-kétszer, szegény kutyák lelkesen reklámozták magukat, egyik aranyosabb-igyekvőbb volt, mint a másik, és ment az agyzakatolás, hogy milyen döntést hozhat itt az ember, aki NEM szerezhet új kutyát. A helyzetet megkönnyítette, már amennyire egy ilyen helyzet megkönnyíthető, hogy se nyakörv, se póráz, se egy árva fitying nem volt nálunk (jó fél órával korábban tankoltunk fel kutyakajából...), maradt a nézelődés "minden kötelezettség nélkül". Illúzióim persze nem voltak. Nem lesz új kutya, mert megaszontam már egy hónapja is, és azért ugrottunk be, hogy nehogy kiemeljünk legalább egyet a sok szerencsétlen közül. Az az egy lehetőleg kistestű legyen, ha már bajban vagyok a kutyatáppal; lehetőleg öreg és csúnya legyen, aki másnak biztos nem kellene, és lehetőleg jöjjön ki a többi állattal, ami végképp lutri.
Szörnyű egy ilyen helyen megtapasztalni a totális tehetetlenséget, hogy az ember segíteni szeretne, de nem tud, mindenkinek semmiképpen nem. Talán egyet, de melyiket a sok engemválassz-ugatással, nyüszítéssel ugráló, rácsokon kimancsoló, legalább egy simításnyi szeretetet kolduló szerencsétlen állat közül, akik nem tehetnek semmiről? Ha már a kötelező ivartalanításra nincs törvényi szabályozás, hát minden olyan embernek kötelezővé tenném a gyepmesteri telepekre történő látogatást, aki állatbarátnak vallja magát, és mégis hagyja szaporodni a kutyáját/macskáját, biztosítva, hogy soha ne legyen vége az útszélen kódorgó, gyepmesteri telepeken sínylődő állatok áradatának; ha ettől sem gondolkodik el, akkor semmitől.
Kóvályogtam a ketrecek között, tanácstalanul vakargattam a rácsokhoz nyomakodó, reménykedő kutyapofikat, és mint az várható volt, képtelen voltam dönteni – egészen addig, amíg párom meg nem mutatta a befordult öreg kutyát.

Öregnek öreg, kicsinak pont nem kicsi, viszont igen nagy, lévén németjuhász, vagy annak magas szintű keveréke. Már kétszer-háromszor elmentem a ketrece mellett, és bevallom, nem vettem észre; míg a telep összes kutyája buzgón és roppant hangosan igyekezett meggyőzni, hogy legalább egy pillanatra álljak meg mellette és simogassam meg, addig az ősz pofájú öreg kutya vacogva kuporgott a ketrec hátuljában, tekintetében csak a teljes lemondás. Vagy két perc pisszegés árán annyit sikerült elérnem, hogy felém fordította a fejét és fásultan rámnézett, én pedig elvesztem.
Az öreg kutyát nemrég fogták be, még nem lehet elhozni, ha nem jelentkezik érte a régi gazdája, 10-én mehetünk érte.
 
 
 
 
 
 
 
 

<< 2008. október 01, 19:36, szerda 2008. szeptember 29, 22:27, hétfő >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)