2008. október 07, 23:05, kedd




Az első, és tökéletesen problémamentes találkozás az elénk siető Flex-szel:

És a nagy kérdés, hogy viszonyul Oszkár, vagyis Cefre a macskákhoz?
Hát így.

(A macska azért vág ilyen ütődött képet, mert ahogy beértünk az udvarra, odarohant hozzánk, üdvözlésképpen lendületes hízelgéssel rácsavarodott a meglepett blöki orrára, és csak utána esett le neki a tantusz, hogy egy vadidegen kutya fején vonaglik.)
Két ex-Oszkár: Murci és Cefre.

A döbbent szaglászódás alapján úgy tűnt, hogy kormosunk korábban nem került közeli ismeretségbe ilyen nyávogós izével, de egy ezredmásodperc alatt kiderült: Cefre szereti a cicákat. Minden cicát, amúgy Gombócartúrosan. A cirmos cicát, a szürke cicát, a fekete cicát, a tarka cicát. A lyukas cicát, a kerek cicát, a sovány cicát, a szögletes cicát, a mogyorós cicát…

Tegyük hozzá, hogy Cefrénk cicairányú vonzalmához csipetnyi szexuális érdeklődés is társul; az Illatoson mondták, hogy szereti a kutyalányokat, de hogy a macskafiúkat is???

A cicákkal minden szép volt és jó, következett a kutyabandával való szembesítés. Itt is minden szép volt és jó, egészen addig, míg csúnya és rossz nem lett.



Már vagy fél órája együtt rohangált a teljes kutyabanda, ettek, ittak, vidámkodtak, letaposták az alattuk kavargó macskákat, mikor Stoplinak eszébe jutott, hogy hé, itt van egy új kutya, sapka ugyan nincs rajta, de hülyén áll a füle, verjük már meg. És megverte. Szegény Cefre csak pillogott az ősz fejéből, mikor a németjuhász megtámadta, készségesen kiterült, és egy tesztoszteron-túltengéses macsóhoz méltóan halkan siránkozott, hogy segítség. Mire való egy újdonsült gazdi, elkaptam Stopli hátulját, lependerítettem az áldozatról, mikor vissza akart fogni, jobb lábbal megkentem bordatájékon, kicsit megráztam, majd mikor a felebaráti szeretet jegyében csend, derű és boldogság szállt az udvarra, elengedtem. Stopli elment párszor Cefre mellett, eleinte morgott, erre én is, végül elértük, hogy a két kutya balhé nélkül kibírta a hatalmas udvaron. Ez az idilli állapot mintegy 5 percig tartott, ekkor Stopli egész véletlenül Cefre mellé sodródott, Cefre nyaka egész véletlenül mélyen a németjuhász torkába csúszott, fene ezekbe a rosszul szocializált sintértelepi szökevényekbe. Ha már így alakult, Stopli heves fejrázással próbált a Cefrenyaktól szabadulni, de a fogai valahogy ráakadtak a másik kutya nyakára, és ettől teljesen úgy nézett ki, mintha ádázul rázná szegény öreg kutyát, pedig dehogy. Ha már imitáció, én is úgy csináltam, mintha a kezembe akadt volna egy Stoplifarok- vagy hátsó láb, kétségbeesett kiköpési próbálkozásait honorálandó meg-megsimítottam az oldalát a bakancsommal, mindeközben pedig Cefre őszintén bömbölt, hogy nemár.
Néha volt 5-10 perc szünet, szegény Cefre igyekezett minél távolabb maradni a németjuhásztól, és minél közelebb hozzám, de mivel Stopli is az utóbbira gyúrt, néha csak összetalálkoztak, és kezdődött minden előről. A sokadik attaknál már lemondó sóhajtással kaptam el Stopli grabancát (aznap szerintem többszáz métert tettem meg curikkolva és hátsó lábat szorongatva), talán Cefre is kezdte megszokni, hogy itt 10 percenként elkalapálják az embert… És ekkor történt valami, amitől az addigra kialakult megfáradt szétrángatási rutinreflexet leváltotta egy pislogó nyeldeklés, mely közben annyit mondtam: o-óóó.
Igor ugyanis megunta a hangzavart, (bizonyára zavarta az alvásban), és rendet csinált. Elkapta Stoplit, egy mozdulattal hanyattvágta és ráült, Stopli acsarkodott egy ideig, aztán ő is azt mondta, hogy o-óóó, és feladta. Igor arcáról lecsorgott a vicsorgás, megtörölte gyöngyöző homlokát, szusszant egyet, csóvált kettőt, és felborult. A kialakult békénél csak a döbbent csend volt nagyobb, remegő hangon bocsánatot kértem Igortól, amiért egy tohonya meláknak gondoltam, elnézően intett, hogy semmiség, ő se hitte volna, és gyorsan elaludt, hogy behozza a lemaradást.
Stopli ezek után már nem akart verekedni, de éjszakára nem mertem összetenni őket, így Cefre ment a többi kutyával a kifutóba, Stoplit meg biztos, ami biztos, kikötöttem éjszakára az udvaron azzal, hogy másnap már nem lesz gond. Hááát, tévedtem már kisebbet is.
Reggel a lovak és Bélák ellátása után Igor kíséretében rohantam a kutyákhoz, egyrészt Cefrét nézni, másrészt Stoplit kiengesztelni, és persze lefárasztani, mielőtt ismét találkozna az ősellenség öreg kutyával. Elengedtem Stoplit, megdögönyöztem, labdáztam vele fél órát, majd mikor a nyelve már rátekeredett a lábszárára, úgy döntöttem, össze lehet őket engedni.
Szerintem még ki sem nyitottam a kifutó ajtaját, de Stopli már ráfogott az öreg kutyára. Forgattam a szememet, istenkém, miért büntetsz minket, és nyúltam Stopli hátuljáért, mikor rájöttem, hogy nem csak a Jóisten büntet minket, hanem Igor is. Talán agyátültetésen volt az éjjel, vagy úgy értelmezte a fair playt, hogy egyszer az egyik félnek segít, máskor a másiknak, a lényeg, hogy a batárnagy kau elkapta Cefrének azt a részét, ami kilógott Stopli alól, és módszeresen elkezdte megdolgozni.
Halmozottan szívrohamot kaptam, ez a két dög fél perc alatt kicsontozza szerencsétlen Cefrét, aki egyébként nem csinált semmit azon kívül, hogy idekerült. Node nincs idő drámázni, tömegoszlatás következik. Tulajdonképpen jó a helyzetem (főleg Cefrééhez képest…), mert 3 kutya szétrángatására van két kezem, rosszabb is lehetne az arány. No, hajrá.
Bal kézbe Stoplifarok, jobb kézbe egy maréknyi Igor, oszt húzzad, és közben üvölts torkod szakadtából, mert az a szemét patkány rohadék Pók is beszállt a buliba, és tépi szerencsétlen öreg fülét ezerrel. Ráadásul a bal fülét, mi lesz, ha lekonyul???
Tökéletesen kilátástalannak éreztem a helyzetet. Segítség nuku, és egy magamfajta pálcikacsaj szólóban nehezen rángat le egymázsányi tomboló németjuhász-kau gombolyagot egy kétségbeesetten sivalkodó Cefréről. A kutyák persze csúsztak ki a kezemből (a legközelebbi tömegverekedés előtt le fogom kapcsolni az ízületi gyulladásomat); vagy megvárom, míg kicsúszik a kezemből, vagy fogást váltok, és addig elengedem a másikat. Egyre inkább úgy éreztem, hogy Cefréből záros határidőn belül Cafat lesz, különös tekintettel arra, hogy ha sikerült is lecibálni a két kutyát egyszerre, mocskos féreg Pók tovább marcangolta az öreget. Egyszer volt, hogy csóri Cefre fel bírt állni anélkül, hogy fürtökben lógott volna róla az ellenség, itt azonban elkövette azt a hibát, hogy odarohant hozzám védelemért. Nem nagy stratéga a papó, én tiszta szívből szerettem volna megvédeni, viszont a kezem tele volt acsarkodó kutyák farkával, az adott farkakhoz tartozó kutyák pedig ismét elkapták az öreget.
Egy kényszerű fogásváltás során Igornak a hátát sikerült elkapni, ami túl közel volt a fejéhez, hátrakapott, az agyamat erre elöntötte a szar, ha harc, hát legyen harc, sikerült valahogy úgy helyezkedni, hogy egyrészt a két kutyát egyszerre le tudtam rántani a harmadikról, másrészt Igort sikerült térd közé kapni (még szerencse, hogy lovagolok, nyehehe.) Igoron nem volt nyakörv, csak Stoplin (itt elrebegek egy hálaimát a Lucától kapott nyakörv-szállítmányért), de lábbal úgy ahogy sikerült megfogni arra a pillanatra, míg Stopli farkáról átköltöztettem a kezemet a nyakörvre. Ekkor még rángatóztak a kutyák keményen, de Stoplit már rendesen tudtam fogni, Igorral voltak bajok, de végül zihálva-csatakosan leállt az egész banda. Az összeesés határán jól leüvöltöttem mindenkit, Stoplit megkötöttem, Igort száműztem az udvarból, és megvizsgáltam szegény Cefrencset.
Mocskosul elkapták szerencsétlent, megrángatták a jobb mellső vállát és a csüdjét, meg a többit is, de itt a leglátványosabb. Eléggé sántít, és romokban a lelkivilága, nem sok kutya lehet, aki visszasírja az Illatost, de Cefre most bizonyára közéjük tartozik, bár igyekszem megvigasztalni. A folytatást nem bíztam a véletlenre, Stoplit áthoztam a párom terciájára és kikötöttem (holnap visszük ivartalanítani), Cefrét meg inkább nem tettem vissza a többi közé, még játékból se lökdössék a fájós lábával. Megágyaztam neki a bejárati ajtó előtt, a cicák kedvenc helyén, hogy végre megfelelő társaságba kerüljön.

<< 2008. október 07, 23:24, kedd 2008. október 07, 11:25, kedd >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)