2008. november 20, 22:12, csütörtök




Endorfin és A Gróf Úr, a két, sintértelepi altatás elől találomra elhozott nyávogi fantasztikus fazon. Hol van már az ágyalábújás és a tüntető szekrénytetőrefekvés; ahogy nyitom az ajtót, két macska rohan elém boldog dorombbal, A Gróf Úr rendesen macskamódra nyávog, Endorfin pedig szövegláda nőszemélyhez méltóan 5 másodpercenként mekeg egyet, ezt csak akkor hagyja abba, ha végre leülök az ágyra és felpattanhatnak az ölembe. Ilyenkor 5-10 perc szenvedélyes dagasztás és törleszkedés következik, majd mikor a farmeren keresztül már az összes bőrt letépték a combomról, összegömbölyödnek és kizökkenthetetlen mormolással elalszanak. Míg Endorfinnak a mekegés és a gátlástalanul vonagló törleszkedés a specialitása, addig A Gróf Úr a bukfencezés tudományában jeleskedik; az ember lábfejének vagy az ágyon nyugvó kezének nyomja a homlokát, és egy csavarintással átdobja maga felett a többi alkatrészét. Ahogy a mellékelt ábra is mutatja, szeret szemezni. És tud is!

Egy felbecsülhetetlen értékű fotó egy még ritkább pillanatról: Endorfin nem rajtam van, nem mekeg és bár állandósult törleszkedési kényszerben szenved, pont nem fejelgeti sem az ágy szélét, sem a radiátort, sem a széklábat, sőt egyáltalán semmitsenem.  

Endorfin és A Gróf Úr két rajongásbomba, nagyon szeretném őket jó helyre, szobacicának odaadni, megérdemelnék az álomgazdit, aki főállásban kényeztetné őket. Szobatiszták, kiapadhatatlan szeretetforrások, együtt keresik az Igazi Gazdit, aki örökbefogadási szerződéssel és ivartalanítási kötelezettséggel (A Gróf Úr kandúr, Endorfin csaj) dögönyözné őket a továbbiakban életük végéig. A potenciális gazdik pályázatát és motivációs levelét az info@zakuszkatanya.hu mailcímre várom, felelőtlenek kíméljenek, ez a két cica ugyanis KINCS, és akárkinek bizony nem adom oda.
A két rehabos cica, Mialis és Xanax továbbra is hétördög-rosszak, reggelente nagy mennyiségű szétszaggatott papírzsebkendő-tetemet takarítok el utánuk, bár gőzöm sincs, honnan szerzik az utánpótlást. Ha nincs zsebkendő (vagy csak nem akarják megmutatni, hol van a dugikészlet), egymást gyepálják, lerugdosnak pár könyvet a szekrényről, vagy diadalmasan hurcibálják körbe-körbe a letépett zsiráflábat.


 Xanax nem sokat fejlődött az utóbbi időben (töredelmesen bevallom, időhiányból kifolyólag ez az én hibám), Mialis viszont határozottan alakul, nem csak hogy meg tudom fogni gond nélkül, hanem oda is jön hozzám, miközben a számítógépen dolgozom (ez általában rajzolást jelent, dejóóó, ki lehet pöckölni a digitollat a gazdi kezéből), és dorombolva odaül az ölembe. Előtte nem szokta kihagyni a lehetőséget, hogy végigtappancsoljon a klaviatúrán, és van olyan tehetséges, hogy közben vagy a súgót hívja segítségül, vagy kikapcsolja a gépet. A kilincs is nagyon piszkálja a fantáziáját, íme Mialis, azaz Spidercat.

 
 

<< 2008. november 21, 00:00, péntek 2008. november 20, 00:30, csütörtök >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)