2008. dec 14, 02:30, vasárnap




Kicsit nagyon sok dolog összejött így karácsony előtt, szervezés, kapkodás, nemalvás, lókeresés.
A növekvő stresszt (tanyasi nyugalom, muhaha) evésbe, mi több zabálásba fojtom, tegnap már összeszedtem egy kiadós zselés szaloncukormérgezést lórúgásnyi migrénnel kombinálva, úgyhogy ellenszerként hörögve magamhoz rántottam két üveg csemegeuborkát, és ágybahaltam. Reggel arra ébredtem, hogy Ozzy járkál az ablak alatt, dübb-dübb, nem ám a hangot hallottam, hanem azt az átkozott rezgést éreztem, amitől az szétszakadt koponyám szilánkjai újra és újra átszúrták az agyam utolsó, ámde érzékeny cafatkáit, őszinte leszek, olyan rosszul voltam, annyira fájt a világ, és Ozzy átvibráló léptei, ha lett volna puskám, plusz fel tudok kepeszteni az ablakig, szemrebbenés nélkül lelövöm a vén gebét (csukott, mondhatni leragadt-begyógyult szemmel nincs szemrebbenés.)

Ma, szóval tegnap szombaton meglátogatott minket SüniZoli, testvére, Rita a két gyerkőccel, Eszterrel (aki már járt nálunk még Balástyán) és Ádival. A lovak körüli nyüzsgésben főleg Eszter jeleskedett, volt pár perc Öcsigölés,

Öcsiszeretgetés,

Öcsivezetés, vagy inkább legeltetés,

és persze Rozizás.

  

Flex közben folyamatosan hanyattfekve produkálta magát,

ezzel ügyesen ki is provokálta az áhított hasvakargát.

Peti (aki itt töltötte az egész hetet szabi gyanánt, és rengeteget segített) Cefrével labdázik, amitől Cefre tökéletesen bekattan. Az öreg kutya szépen kikerekedett, kajla, pacsis bohóc és smucig labdamán, csipetnyi almafüggőséggel. Vicces helyzeteket előidéző jó szokása, hogy ha tetszik neki valami és akarja (pl. kézben tartott labda), hektikus fogcsattogtatásba kezd, amit többen félreértenek és infarktust kapnak (a lényeg, hogy a labdát elejtik, és Cefre megkaparinthatja.) Szerencsére Peti már rutinos!

Peeersze, hogy kilóg a füle a képből...

Most almázzak vagy labdázzak?...

Flex lakberendezői hajlamait kiélve költözteti a kajásvödröt,

Az alma még mindig menő, érdekes módon csak akkor eszik két pofára, ha mi is ott vagyunk. És a nap új tanulsága: apportos kutyát nem szabad a pincébe engedni, Stopli ugyanis folyton felhozza utánam a tűzifát. Végül egy rendkívüli fotó: Fejőke nemhanyatt!!!

 

Egyéb híreink: a héten káosznapot tartottunk, ha jól emlékszem, csütörtökön. Szilvi beszökött az én területemre, és Igor asszisztenciájával elkapták a Cirumvirátus egyik tagját. Pont a kerítés túloldalán voltam, az ordításon kívül semmit sem tehettem, csak azt láttam, hogy az egyik kutya elkapja és eldobja a cicát. Végül sikerült eltávzavarni őket, mire odaértem, szegény macska sokkosan feküdt az oldalán. Amennyire meg tudtam állapítani, a gerince meg a lábai nem sérültek meg, de egy merő kutyanyál volt, zihálva kapkodta a levegőt, sírt és próbált menekülni. Bevittem a házba, állatorvoshoz nem tudtuk elvinni, mert a párom autóstul Pesten volt, annyit tudtam csinálni, hogy szegény kisCirit betettem egy elsötétített dobozba, hátha nincs belső sérülése és kiheveri a sokkot, de sajnos rövidesen elpusztult.

Fél óra múlva az egyik rehabos kismacska, Mialis nekifutásból kilógott a teraszra, pedig maximálisan óvatosan nyitottam-csuktam az ajtót. Rohanás be a házba konzervkajáért (csak úgy, természetes valómban tuti nem tudom elkapni), rohanás vissza a teraszajtóhoz, tantuszleesés, hogy nem ott kéne kimennem, mert kívülről nem tudom biztonságosan bezárni, és Xanax is le fog lépni, őt pedig reménytelen elkapni; rohanás ki a bejárati ajtón, házkörbenyargalás, futás hátra a teraszhoz, ahol Mialis már levetette magát a talajszintre és rájött, hogy ez itt a Való Világ, pocsék érvényesülési lehetőségekkel egy kismacskának. Körbevették az én nagy macskáim (tegyük hozzá, minden ártó szándék nélkül), cicc, mondom én, és csábosan meglengetem a feltépett tetejű kitekatos dobozt, NYEEEEUUU, mondják az én macskáim, és őrjöngő-kavargó szőrfelhőben rámvetik magukat, miközben Mialis fut az életéért, természetesen a másik irányba. Eldobom a dobozt a belőle kilógó macskákkal, és szintén Mialis életéért futok, még ha ő ezt nem is tudja. Hihetetlen szerencsém van, sikerül úgy sarokba szorítani, hogy el tudom kapni, és diadalmasan visszaviszem a minden ízében remegő maroknyi kalandort a helyére. A kitekatos dobozt kint felejtem a nagy ijedségben, ez súlyos hibának bizonyul - negyed óra múlva az udvaron bizonytalan léptekkel szembetámolyog egy lapockáig érő zöld konzervdoboz-sisakot viselő macska, aki tájékozódni ugyan nem tud, de ha már ott volt, szép tisztára nyalta a fejére szorult bödönt.

Ha ez még nem lett volna elég, estére Ozzy minden előzmény nélkül rosszul lett: letargikusan álldogált, nem akart enni, szakadt az orrából-szájából a vízszerű lé, köhögött, egy-egy köhintésre liternyi trutymót maga elé csapva. Pocsékul nézett ki, megmértem a lázát, 36,6. Nem létezik. Még egyszer leellenőriztem, a füléig tolva a lázmérőt a fenekén keresztül, 36,4. Pff, egyre jobb. Rátettem egy lótakarót, gyors telefonos távkonzultálás dr. Talpag Bálinttal, majd a szaktanácsadásnak megfelelően szteroid, antibiotikum, és reggelre egy fitt, jó étvágyú Ozzy (sőt mi több hálátlan Ozzy, aki, mint tudjuk, két nappal később idegesítően dübög.)

 

És hogy egy nagyonnagyon jó hírt is mondjak: megkaptuk a Rubeola FC által nekünk gyűjtött 1 %-ot, a kapott összeget a téli szénavásárlásra fordítjuk, nagyon köszönjük a segítséget a Rubeolának és az 1 %-ot nekünk felajánlóknak egyaránt.


<< 2008. dec 18, 01:17, csütörtök 2008. dec 12, 00:16, péntek >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)