2008. dec 18, 01:17, csütörtök




Két izgalmas napot tölthettem a Tanyán Kívüli Nagyvilágban. Többek között voltam Szegeden (köszönet Petinek a fuvarért és az éjszakai szállásért), hogy az alapítvány számlaszámához kiváltsam a bejegyzési kivonatot, ami egyszerű dolognak tűnik, ehhez képest hónapok óta nem sikerült elintézni, és nem csak a távolság miatt. Ott kezdődött, hogy mindig, mindenki mást mondott, végül a hős tanyabarát, Peti úgy két hete személyesen utánajárt a dolognak. Először bement helyettem a cégbíróságba egy szép csütörtöki napon, merthogy oda kell menni. A cégbíróságon kiderült, hogy mégiscsak a natúr bíróságra kell menni, Peti átment a bíróságra, ami egy bombariadó örömére éppen zárva volt, semmi baj, pénteken nincsenek bent, jöjjön vissza hétfőn, akkor elintézhet mindent. Peti visszament hétfőn, mikor is közölték vele, hogy ő ezt mégsem intézheti el, de nyugodtan megkérdezhette volna pénteken. Ekkor már sejtettem, hogy csak le kéne mennem Szegedre.
Nem mentem hiába, a szükséges papíron kívül begyűjtöttem egy maradandó élményt is a portán ácsorgó, komplexusait a gyanútlan ügyfeleken leverő biztonsági őrök jóvoltából. Én kis hülye nem jöttem rá magamtól, hogy nem az ajtón kell bemenni, hanem előtte futnom kell egy kört az oldalt felálított fémdetektoros izén is, mire a smasszerpótlék nekiállt üvölteni. Én kedvesen mosolyogva közöltem, hogy bocsánat, az őr tovább üvöltött és hadart, ekkor már gőzöm sem volt, mit mond, mert egyrészt váratlanul ért a helyzet, másrészt a héten napi két, azaz kettő darab órát sikerült aludni, úgyhogy egyébként is lecsökkent a szövegértési kapacitásom. Az őr üvöltött, hogy nyugodjak meg és sétáljak át a pityegőn, én félálomban átsétáltam és jeleztem, hogy roppant nyugodt vagyok, viszont az üvöltése fölösleges és gáz, az őr megint csak üvöltött, hogy NYUGODJAK M�?R MEG ÉS MENJEK �?T MEGINT, afene, a fémdetektoros kapu a stressztől pityeg vagy mi??? A kapu pityegett, az őr üvöltött, én fel-alá korzózva egyre gúnyosabban vigyorogtam és forgattam a szemeimet, amit az őr egyre jobban a félelem megnyilvánulásának vélt, és szemmel láthatóan kétségbe volt esve, hogy elérte a max hangerőt és nyugtató célzattal nem bír velem még jobban ordítani. Már a csontjaimat is kipakoltatta, de még mindig pityegett tőlem a kapu, ugyanakkor vészesen kezdtem felébredni, végül az utolsó pillanatban bezavartak az irodához, pedig pont véleményeztem volna az urak viselkedését (a másik őr csak hallgatott, ő valószínűleg már rekedtre sikította magát egy másik ügyféllel, és pihentette a hangszálait.)
A papírt sikerült elintézni, kifelé menet reménykedtem, hogy beszólnak valamit és nemes verbálbosszút állhatok (szánalmas-röhejes volt az egész beléptetős jelenet, tulajdonképpen jól szórakoztam a magam módján, de ha ugyanezt pl egy megszeppent idősebb emberrel játsszák el, az szegény simán azt hiheti, hogy mindjárt falhoz állítják.)
A hazaút, hát igen, éljen a vasutassztrájk. Szóval stoppoltam, aztán eltévedtem a Moszkva téren, és soha nem fogom megtudni, hogy hová lett az 56-os busz.

<< 2008. dec 19, 03:04, péntek 2008. dec 14, 02:30, vasárnap >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)