2008. dec 27, 22:23, szombat




Tegnap azt álmodtam, hogy részt vettem a Nemzeti Vágtán, amit ezúttal a Moszkva téren tartottak. Nyüzügével neveztem, de start előtt derült ki, hogy minden lovas ló nélkül indul; négykézláb, a vágta lábsorrendjét betartva kellett száguldozni, a pályát fekvőrendőrökből kialakított ugrásokkal nehezítették. Harminc kört kellett teljesíteni, eleinte panaszkodtunk, hogy a kanyarok túl élesek, és az egyenes szakaszon nem merünk nagyon felgyorsulni, aztán az ötödik körnél rájöttünk, hogy ez egy nagyon hülye verseny, miközben a nézők meg a lovak a térdüket csapkodva zokogtak a nevetéstől. Iszonyatosan fájt a térdem és zsibbadt a lábam, egy 80 év körüli bácsi lihegve kijelentette, hogy ő csikóval nevezett, úgyhogy a vágtát most lecserélné egy kis lépésre, én elszántan botladozva négykézvágtáztam tovább, már csak egy versenyző volt előttem (meg vagy húsz kör…) A lábaim azonban egyre inkább feladták a küzdelmet, végül jól felbuktam és lebénultam. Arra ébredtem, hogy bő tízkilónyi macskahalom fekszik a térdhajlatomon A Gróf Úr, Endorfin és Mialis jóvoltából, akik sikeresen leállították a teljes vérkeringésemet, nem csoda, hogy ilyen helyzetből még álmomban sem tudtam nyerni.

Az ember e képet nézve legszívesebben bevackolná magát ebbe a békésen szuszogó, doromboló, puha meleg macskakupacba, mondván, milyen jó lehet velük aludni… Jelentem, nem jó velük aludni, nekem legalábbis nem. A Gróf Úr azzal nyit, hogy az állítólagos puha macskasettenkedésével felugrik az ágyra, landolás címén eltöri a sípcsontomat, öles kandúrléptekkel végigdübörög rajtam, majd az arcomhoz érve boldog dorombolással elterül a fejemen. 5 kilónyi kandúr alatt kicsit bajos levegőt venni, no meg a szőrén fennakad az oxigén, úgyhogy én lelököm, ő visszajön. Ezt kb hússzor, majd mikor nagy nehezen sikerül vérig sérteni és térdmagasságba száműzni, jön Endorfin. �? nem igazán a társaságomra pályázik, inkább a párnára, ez hozzávetőlegesen 5 perc közelharcot jelent, közben ő szenvedélyesen dorombol, én félálomban anyázok. Az összes megbántott macska térdhajlatban gyülekezik, később általában csatlakozik hozzájuk Mialis is, aki szerencsére könnyű és mérsékelten van oda értem, tehát lehet tőle aludni. Reggelre a macskák uralják az ágyat, én meg a jobb oldalon számomra kijelölt 13,6 centi széles (a „keskeny�? panaszkodásnak hangzana…) csíkon egyensúlyozom. Nem kér valaki szobacicát?...

<< 2009. január 01, 11:45, csütörtök 2008. dec 25, 21:57, csütörtök >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)