2009. január 07, 15:52, szerda




Tegnap kihasználtuk a frissen esett havat és ragyogó napsütést, és kimentünk egy kis terepre.
Mire felnyergeltünk, a ragyogó napsütés sajnos visszavonulót fújt, de azért így is jó volt, és végre-valahára normálisan le tudtam tesztelni Öcsit, akiről kiderült, hogy nem a száguldás megszállottja, viszont nagyon jóindulatú (na nem mintha ez kérdés lett volna.) Mi mentünk elől, az első pár száz méter megtétele után bepróbálkozott egy „jajdefélekvalamitőlottatávolban-nemmerektovábbmenni-fussukinkábbhaza- egyfelvonásossal, de végül sikerült megbeszélni, hogy menjünk csak tovább, és mivel rendeztük az alá-fölérendeltségi viszonyt, a továbbiakban nem is próbálkozott a hatalomátvétellel. Sikerült jobban letesztelni a természetét, mint szerettem volna, bekeveredtünk egy fakitermelés legjavába, volt fülünk melletti fadöntés recsegő-ropogó zuhanással, bömbölő motorú traktor, tolólapos lóevő vasmonstrum, domboldalon lerángatott faóriás (majdnem levágattam a fejem az út felett kifeszülő falehúzó drótkötéllel, istenkém, rossz a szemem és nem vettem észre… Pedig hogy szeretnék egy fejjel alacsonyabb lenni.) Mi meg csak álltunk a zakatoló, felbolygatott fapokalipszis közepén, várva, hogy továbbmehessünk, én hálát adtam az égnek, hogy nem Nyühössel vagyok (egy ilyen helyzetben percenként átlag háromszor szörnyethaltunk volna), Öcsi pedig egérkefüleit mereven előrebökve, gúvadó szemmel, mozdulatlanul bámulta a zajos kavarodást, kb. azt sugározhatta a képe, hogy „hö?, és egy rossz mozdulata sem volt. Hihetetlen, hogy egy ilyen jószándékú lovat vágóra küldtek volna (tegyük hozzá, mióta itt van, a vágóok kehességének a legkisebb jelét sem láttam, hála a szabad tartásnak. Ez persze nem jelenti ezt, hogy nyáron nem lesz rosszabbul, az viszont tény, hogy most tökéletesen tünetmentes.)


 


Mire hazaértünk, elég vacakul voltam, köhögtem Öcsi helyett is, és estére sikerült belázasodnom, még szerencse, hogy a lovak miatt mindig van itthon ACC.
Az ócsai Szent Ferenc Állatotthon szalmaszerző segítségkérésére sajnos nem érkezett érdemleges felajánlás, vagyis két helyről adtak volna szalmát, nekik nagyon köszönjük, viszont a fuvart nem tudtuk megoldani, így nem lehetett összehozni a dolgot. Szalma sehol, a kutyák vacogtak, az ócsai lányoknak épp elég bajuk van, mi meg kivételesen nem állunk olyan rosszul, mint amennyire szoktunk, úgyhogy mikor találtunk eladó szalmát szállítással, az ügy sürgősségére való tekintettel utókarácsonyi ajándékként megleptük az állatotthont 2 körbála szalmával, így tavaszig megoldott a kutyaházak almolása (Verocsnak köszönet a szervezésben nyújtott segítségéért.) Bár a szalmabeszerzés már nem aktuális, a segítség továbbra is jól jön a Szent Ferencnek, még nem kapták meg a nekik ajánlott 1 %-okat, az autójuk tönkrement, egyre nehezebben tudják megoldani az állatok etetését, így aki szeretné őket támogatni macska/kutyatáppal, vagy akár fuvarral, kétkezi munkával, az keresse Henit a 70/701-1175-ös számon.

<< 2009. január 07, 20:32, szerda 2009. január 05, 22:46, hétfő >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)