2009. január 17, 01:07, szombat




Ha a hülyeség fájna, Mátracserpusztát méltán fájdalmas üvöltés rázta volna meg ezen a szép januári estén. A hülyeség azonban nem fáj, esetünkben is maximum némi kényelmetlenséget okozott, így a mi hőn szeretett, kívül-belül setét Lecsónk csendes türelemmel várta, hogy valami történjen és kiszabaduljon szorult helyzetéből. Tökfejű zsenink ugyanis a közel kétszáz négyzetméteres futóistállóban, - melyben rajta kívül 2, azaz kettő darab ló tartózkodott, tehát még csak túlzsúfoltnak sem nevezhetjük - nos, Lecsó ebben a lóhangárban olyan ügyesen heveredett le, hogy segítség nélkül az életben ne tudjon többé felállni. Ebben a helyzetben találtam rá,

és egy pillanatra komolyan elgondolkoztam a természetes szelekció létjogosultságán.
Lecsó mindeközben rezignáltan sóhajtozott, a fejét sem emelte fel, mert minek, csak a szemét forgatta, hogy nahát, ha már erre jártam, igazán kitalálhatnék valamit, esetleg odakészíthetném a fejéhez a reggelit és megszervezhetném, hogy az elkövetkezendő 2-3 évtizedet kényelmesen tölthesse az adott pozícióban.

�?szinte leszek, nem kezdtem pánikszerű Lecsómentésbe, hanem legyintettem, és lementem a házhoz a fényképezőgépért. Más ló esetében komolyan aggódtam volna, hogy megpróbál szabadulni és rommá töri magát vergődés közben, de Lecsó nem ló, hanem egy agyeltávolított droid, és mint ilyen, megvár, nem szalad el, ebből a helyzetből legalábbis biztosan nem. Visszafelé előrelátóan felmarkoltam egy futószárat is, az istállóban megörökítettem Lecsót, aki utálkozva hunyorgott a vakutól (bocs a képminőségért, merül az elem, vagy csak Lecsó aurája ilyen homályos...), aztán kezdődhetett Lecsó és az oszlop különválasztása.

A feladat: elrángatni Lecsó hátulját az oszloptól legalább annyira, hogy a hátsó lábaival el tudja lökni a a farát, és lendületet tudjon venni a felálláshoz. Az A variáció, miszerint a farkát húzva arrébb bírom billenteni, nem túl meglepő módon kudarcot vallott, a B variáció, miszerint a lábait megfogva át tudom fordítani, szintén (mind első-, mind hátsóláb-szempontból), végül maradt a távolsági vontatós módszer, a hátsó lábait csánk alatt összehurkoltam a duplán fogott futószárral, átballagtam a fara mögé, oszt a volgai hajóvontatók mintájára húztam tüdőkiköpésig-izomszakadásig, meg addig, míg őLecsósága unott pofával kegyeskedett átfordulni a másik oldalára. Fincorogva talpra kászálódott, lerázta a lábairól a hurkot, és lerítt a pofájáról: csak azért csinálta az egészet, hogy végre legyen mit írnom a blogba.

<< 2009. január 28, 15:44, szerda 2009. január 13, 12:43, kedd >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)