2009. február 04, 01:36, szerda




A tanyasi nethelyzet még nem rendeződött teljes mértékben, de talán alakul, ez még átmeneti megoldás. A múltkor, mikor jobb híján a westend-beli mekkdonálc sarkában sikerült wifit találnom a kölcsönlaptoppal, és a fogyasztói társadalom iránt érzett mérhetetlen undoromat azzal fejeztem ki, hogy a kólaszürcsölés közben diszkréten pöccintgettem az asztal alá a bakancstalpra száradt lótrágya-darabkákat, rájöttem: ha már egyszer túljutottam az elvonási tünetekkel súlyosbított időszakon, bizony szép az élet net nélkül. No, ennek a szép időszaknak hamarosan megint vége, de legalább újra felpörög a tanyanapló.

Az eltelt időszak eseményei sajnos nagy általánosságban nem túl vidámak. Múlt hét csütörtökön a kennelből kiengedett kutyák valószínűleg Stopli vezetésével megtámadták Trabit - arra mentem ki, hogy szerencsétlen póni menekül, a 10 kutya körülötte, Stopli pedig Trabi egyik hátsó lábára akaszkodva repül, mint a papírsárkány. Hiába kiabáltam, úgy be volt vadulva az egész csapat, hogy észre se vettek, úgyhogy papucsban rohantam ki a hatalmas sárban (már amíg a lábamon maradt), hogy Trabit kimentsem a kutyagyűrűből.
Szegénykémet alaposan helybenhagyták, szakadt róla a víz, és alig kapott levegőt a zihálásban, szó szerint az életéért futhatott. A szeme alatt és az orrán sebek, az alsó ajkát valószínűleg saját magának haraphatta el, félig lenyisszantva egy kisujjpercnyi darabot, ami fájdalmas emlékként lifeg a szájából. A hátsó lábain is sebek és zúzódások... Egyszerűen nem értem, hogy kattanhattak be a kutyák ennyire, hiszen lassan két hónapja együtt vannak, és nem volt gond, vagy ha mégis, inkább a kutyák húzták a rövidebbet. Stopli egyszer-kétszer bepróbálkozott a póniterrorizálással, de Trabi az első rácsodálkozás után már nem hagyta magát, mi tagadás, én is megtoroltam az ilyen irányú akciókat, és biztos ami biztos, nem engedtem ki a kutyákat felügyelet nélkül. Az ominózus támadáskor is lent voltam, a házban pakolásztam, 10 percenként kinézve az állatokra, és egy nyikkot nem hallottam, hogy bármi zűr lenne odakint. Valószínűleg Stopli volt az egyetlen, aki érdemlegesen támadott, a többi csak balhéból rohant velük, de ez is bőven elég volt. Trabócs szerencsére nem sérült meg komolyabban, a feje elég ramatyul néz ki és a hátsó lábai még napokig fájtak a megrángatástól, de úgy tűnik, mostanra összekapta magát, az első napokban tanúsított aggasztó-fejlógatós ácsorgás után most már ismét vidám patadobogással kocog utánam az udvar kövén. Mondanom sem kell, a történtek után egy percre sem hagyom felügyelet nélkül a játszani kiengedett kutyákat, és agyalok, hová tudnám elpasszolni Stoplit, aki alapvetően egy jó fej, értelmes, ragaszkodó kutya, de nem lómenhelyre való.

Vasárnap az udvarban holtan találtam csonkolt lábú cicánkat, Murcit. Ötletem sem volt, mi történt vele, az utcára kimenni sosem láttam, nem valószínű, hogy ott elkapta volna egy kutya és még visszajutott volna, meg az sem, legalábbis remélem, hogy a saját kutyák közül végzett vele valamelyik - már csak azért sem, mert azalatt a fél óra alatt pusztult el, míg az udvar másik felében pakoltam a fát. Előző nap megdögönyöztem, akkor teljesen jól volt, nem tűnt betegnek (Zömének és Körömpiszoknak váladékos volt a szeme, Körpit nem is láttam már pár napja, Zömét meg készültem dokihoz vinni.)

Hétfőn pármnak Pesten volt dolga, nem tudtuk beiktatni az állatorvosi kitérőt, de a kedd délelőttöt rászántuk, részint abból a szomorú apropóból, hogy felmerült a gyanú: az ősszel befogadott két vadóc macskakölyök, Xanax és Mialis a gyógyíthatatlan FIP-pel fertőzöttek, ami egyrészt nagyon költséges laborvizsgálattal deríthető csak ki, másrészt pedig ha tényleg betegek, az azt jelenti, hogy el kell őket altatni a velük egy légtérben tartózkodó, tehát szintén fertőzött Gróf Úrral és Endorfinnal együtt. No és ott vannak a kinti macskák, akik elméletileg nem kaphatták el, de gyakorlatilag igen... Talán érthető, hogy az előzmények, és a lehetséges utózmányok ismerében nem túl vidáman mentem le a két vakarcsért és Zöméért, hogy becsomagoljam őket az állatorvosi túrához. Menet közben azon méláztam, kit hová tegyek; a két kismacskát jó lenne külön szálítódobozba tenni, hogy ne szökhessenek meg, míg előcibáljuk őket a vérvételhez, de csak két doboz van, hová tegyem Zömét? A nagypocakú, mindigdorombolós, más macskákat flegmánfelpofozós Zömét, akit egy éve, még Szegeden úgy rángattak vissza az életbe egy kisebb polgári vagyonért, és miközben kismillió csípős szurit böktek vele, Zöme kizökkenthetetlenül bújt és dorombolt, ha már nagyon fájt neki az életmentés, megpróbált feltűnés nélkül elsétálni a kezelőasztalról, és mikor ez nem sikerült, mosolyogva dorombolt tovább. Ehh, Zöme mindent kibír, csak simogatás legyen, elviszem ölben, amit az elveim ugyan szigorúan tiltanak, mert macskát ne vigyen ölben az ember, csak szállítódobozban, akármi is történhet, de Zöme az Zöme, jó lesz doboz nélkül is.


Nagyon nem így képzeltem, de tényleg nem kellett doboz. Amikor reggel a kismacskákért menve benyitottam a kapun, az első, amit megláttam az udvaron, egy szívszorítóan oda nem illő, ázottszőrös sötét kupac volt, hanyagul meghintve pelyhekkel a szitáló hóesésben. Zöme meghalt. Majdnem ugyanott találtam meg, ahol pár nappal korábban Murcit. Teljes a tanácstalanság, miért pusztultak el, ha a kismacskák fertőzöttek is, miért a kinti macskákat tizedeli a betegség úgy, hogy a tünetek sem stimmelnek, ha a kutyák a tettesek, miért pont most, miért pont ott, és a többit miért nem... Zöme tetemét elvittük felboncoltatni, hátha az eredménytől okosabbak leszünk, bár tartok tőle, hogy a többi cicára nézve itt már sehogy sem kapunk megnyugtató végeredményt. Xanaxot és Mialist sikerült bevarázsolni a szállítódobozokba, eközben a rúgásoknak-karmolásoknak köszönhetően én is jelentős vérveszteséget szenvedtem, de a szolidaritás jegyében belefért. Maga a vérvétel rendben lezajlott, bár kétségkívül sportszerűtlen volt, hogy három-négy ember csapolt meg egy-egy kismacskát... Most pedig körömrágva várjuk a végeredményt.

<< 2009. február 04, 23:19, szerda 2009. január 28, 16:16, szerda >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)