2009. február 04, 23:19, szerda




Macskaügyileg pocsék a helyzet. Reggel Copy-Paste teteme fogadott az udvaron, és este megkaptam Zöme boncolási eredményét: többszörös bordatörés, tüdővérzés, usw, valamelyik kutya gyakorlatilag szétharapta a mellkasát. Mivel a zebállomány nagy része a távollétemben a kennelben van, idegen kutya pedig nem tud bejutni az udvarba, 3 kutya jöhet szóba macskagyilkosként, akik éjjel-nappal szabadlábon vannak: Fagót, Muci és Cefre. Egyikből sem nézném ki, de mint a mellékelt ábra mutatja, ez nem jelent semmit.
Mucit ma betettem a kennelbe a többi kutyához, Cefrét viszont nem zárhatom be Stopli miatt, nehogy nekiessenek, ugyanakkor nem cserélhetem ki Stoplival, mert Stopli nem kompatibilis Trabival. Azt sem tudom, melyik kutya a tettes, azt pláne nem tudom, hogy mit kéne csinálnom, lehetőleg úgy, hogy értelme is legyen. Ráadásul jövő hét elején kapjuk meg Mialisék laboreredményeit, és ha fertőzöttek, az összes maradék macskát likvidálni kell, ez azt jelenti, hogy most talán azért mentem meg a kinti macsekokat, hogy jövő héten elaltattassam őket. Teljes káosz. Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha a három kinti túlélőt beviszem a szobámba, ott garantáltan nem éri őket kutyatámadás, és ha úgy alakul, hogy tényleg el kell őket altatni, legalább lesz pár napnyi boldog, fűtőtestenheverészős-ágytakarótösszeszőrözős szobacicaságuk sok-sok simogatással. Azért marhára nem jó érzés.

Szerencsére a lovak jól vannak. Lócica szépen tudja emelni és előrevinni a sérült lábát, igaz, lett rajta egy ronda nagy bumszli, de a lényeg, hogy működik, különben is egy vak menhelylakó ne adjon a részletekre. Már kihoznám a banyát sétálni, de a talajviszonyok mindig keresztülhúzzák a számításaimat - még sosem sétáltattam vak lovat 2 hónapnyi boxfogság után, és inkább nem akarom kipróbálni, hogy nekiáll-e rotyózni a csúszós udvaron vagy sem. Valószínűleg nem lenne gond, de frissen gyógyult csülökkel nem kockáztatunk.
Szintén a hatalmas dagonyának tudható be, hogy a lovak most nem járnak ki a legelőn kialakított karámba, hanem a futóistállóban és az ahhoz tartozó karámban lébecolnak, persze fülig sárosan. A dzsuva örömére a mostanság hozott szénát sem sikerült felvitetni az istállóhoz, ki kellett találni, hogy szállítjuk a lovakhoz a napi adagot, ami 18 nyihorász esetén nem hanyagolható mennyiség.
Lóétvágyhoz lóerő, legalább fél lónyi; az első transzportokat Café, és a Pacibától kapott, leselejtezett utánfutó-ponyva segítségével bonyolítottuk le. A ponyvát megraktuk szénával, összehúztuk kötéllel, befogtuk elé Cafét, oszt gyia. Tegyük hozzá, Café röhejesen festett a nála kétszer nagyobb Dömpi hámjában, de köztudottan nem a ruha teszi az embert, meg a hám sem az öszvért.


Café, aki nyereg, illetve szőrözösfenék alatt mostanában nem jeleskedett a munka hőseként (mondjuk ki, rafináltan kihúzta magát a meló alól, ha tehette, márpedig megkereste a módját a megtehetésnek) egy húzásmániás, sztahanovista istrángfüggő. Teljes vehemenciával vetette magát a hámba, szerintem a házat is elhúzta volna, ami nem lett volna sokkal nehezebb, mint a szénával megrakott, sárbaragadó hatalmas ponyvagöngyöleg. Fülesünk már elsőre is gyönyörűen indított, másodszorra meg szinte piaffozott, hogy hadddddolgozzakmár.


Ez a rendszer ment pár napig, aztán egyszer a fagy jóvoltából viszonylag keményebb volt a talaj, és jött a perverz gondolat - ne adagokat vigyünk fel, hanem egy egész bálát. Volt egy alapelképzelésem, amiről a bánat tudta, ténylegesen működik-e vagy méretes marhaság, szóval muszáj volt kipróbálni. Fogtunk tehát egy bazinagy Heston-bálát, nagy nehezen átböktem a közepén egy hegyesre faragott végű lapátnyelet, a lapátnyél végét beillesztettem egy hosszú vascsőbe, és a vascsövet a bálán keresztül elkezdtem áttolni a lapátnyélen - ez nem csak arra jó, hogy a lehető legkörülményesebb legyen az eljárás, hanem arra is, hogy a vascső ne akadjon el a szénában, hanem viszonylag könnyen haladjon a nyél által előfúrt lyukban. Mikor a vascső a bála mindkét oldalán kellőképpen kilógott, elkészültnek minősült az egykerekes bálakocsi, már csak azt kellett kitalálni, hogy hogy rögzítjük hozzá az istrángot. Ha csak ráakasztjuk, mint a kisefára, (nemlovasok kedvéért: nem "kis efa", hanem "kise fa", no mindegy), a guruló bála valószínűleg felcsavarja az istrángot, majd a lovat, mely úgy fog kinézni, mint egy bálaházas csiga. Végül jött a tanyagányolós szupermegoldás, egy-egy ékszíj került a rúd és az istráng közé, a hámban ezúttal Dömpi díszelgett, és a sáros, géppel járhatatlan domboldalban sitty-sutty felrántottuk a hat körbálát az istálló mellé, (helyenként helybenvágtás Dömpirohanásban, de lényeg a végeredmény, Dömpinek hála, a bálák a helyükön, már csak be kellett villázni.



<< 2009. február 05, 13:01, csütörtök 2009. február 04, 01:36, szerda >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)