2009. február 20, 17:34, péntek




Rövid tanyasi hírek: el vagyunk havazva.


A héten meglátogattak minket a szüleim a francia rokonság egy részével, nagy örömömre sikerült az egyébként lófertőzés-mentes nagybácsit, Alain-t kicsábítani egy rövid hóbangázolós sétalovaglásra (a háttérben Eszter és Öcsi, akinek egyre jobb a sérója.)


A félórácskás kiskörre kölcsönkaptam párom lovát, Frizkát; ekkor jöttem rá, mennyire hozzászoktam a saját gebbencsek hátának mozgásához. Öcsiről vagy Nyüzügéről röptében tudok fotózni akár hátrafelé is, Frizka hátán ülve meg mindig lemaradt a fél megörökítenivaló a képről, így szégyen-gyalázat, legalább a hátrafotókhoz muszáj volt megállni.

A másik negatívum közvetlenül engem ért, de mégis Alaint érintette érzékenyebben; az általam megszokott angol nyereg helyett ugyanis Frizkán spanyol nyereg volt, jó magas első kápával, amire rálógott a nyakamba akasztott fényképezőgép. Ez lovaglás közben még hagyján, de leszálláskor nagyon zavart. Amúgy sem erősségem a szabályos leszállás, mániám, hogy fényképezőgép társaságában a ló nyaka felett átemelt jobb lábbal csusszanok le (ugyanakkor mások jelenlétében mindig elmondom, hogy nem követhetik a példámat, én saját felelősségre bármikor összetörhetem magam a hülyeségem miatt, de ne akarják ezt eltanulni.) Most az első kápa nem tette lehetővé ezt a leszállást, előrehajolni pláne nem tudtam a gép miatt, ahhoz lusta voltam, hogy félvállra vegyem a fényképezőt, úgyhogy számomra is rekonstruálhatatlan módon valahogy felmásztam a ló tetejére térdelő pozícióba, majd roppant bénán leereszkedtem, miközben fennhangon morgolódtam, hogy na, így NEM szabad leszállni. Sajnos Alain leste minden mozdulatomat, a szavaimat viszont nem értette, és mire odamentem Dömpihez, hogy megfelelő francia instrukciókkal segítsem Alain leszállását, a kedvenc nagybácsim már leszállt. Túlságosan is, mivel a mozdulataimat pontosan lemásolva térdelőrajtból levetette magát a ló hátáról, ráadásul pont egy lejtős részre érkezett, ott megbillent, és pillanatnyi hezitálás után csendesen elgurult. Abszolút az én hibám volt, már csak ezért sem szabad rossz példát mutatni.
Tegnap a horrorisztikus útviszonyok dacára meglátogatott minket Németh Józsi barátunk, akitől a gebbencsek egy kartonra való lóvitamint és hűtőzselét kaptak, nagyon szépen köszönjük. :)

<< 2009. február 21, 00:08, szombat 2009. február 17, 02:14, kedd >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)