2009. május 16, 00:05, szombat




Vészesen öregszem. Ezt eddig is tudtam, most meg pláne sokat érzékelem, különösen, hogy - vészesen közeledvén a harminchoz - kedves rokonaim és közeli barátaim következetesen az orrom alá dörgölik eme szomorú tényt.
Boldogult ifjúságomban jól bírtam az éjszakázást, az sem volt gond, ha egy alvás kimaradt, ill. ha le is feküdtem, beállítottam a vekkert, és akár másfél óra múlva kipattantam az ágyból és csináltam, amit kelllett. Nem mondom, hogy friss voltam és kipihent, de amit kellett, azt elintéztem. Ehhez képest mostanság sikerült mesteri szintre fejlesztenem azon képességemet, hogy:
1. a szundi üzemmód üvöltésére aludjak, magamban és persze félálomban számolva az egyre aggresszívebb üvöltést, előre örvendezve, hogy úgyis mindjárt abbahagyja, és végre 10 perc kuss, amíg zavartalanul alhatok.
2. megszólal az ébresztő (a telefonon szoktam beállítani), felveszem a mobilt (időnként bele is hallózok, aztán mikor rájövök, hogy nem hívás, elnézést kérek és leteszem.) Kinyitom a szememet (persze csak mértékkel), konstatálom, hogy fel kéne kelni, és miután tisztában vagyok azzal, hogy TÖKÉLETESEN ébren vagyok, így azt is tudom, hogy megérdemlek még egy kis lustit. 10 percre van belőve a szundi üzemmód, de mivel, mint említettem volt, ébren vagyok, megérdemlem a 15 perc lustit. Akkurátusan átállítom az órát, ellenőrzöm, billentyűzár, satöbbi, és abban a szent pillanatban úgy alszom tovább, mint aki sosem ébredt fel, az előbb meg pláne nem. A tizenötödik perc elteltével sem változik a forgatókönyv, ehhez meg kell várni a negyedik tizenöt perces futamot (szunyamot?), mikor is annyira magamhoz térek, hogy belássam, ennek nincs semmi értelme: immár fél órát állítok be, majd alszom tovább.
3. azért előfordul, hogy TÉNYLEG fel kell kelni. Ilyenkor az előzmények ismeretében végképp nem bízom a véletlenre a dolgot, 2 telefont állítok be, az egyiket az ágy mellé teszem, hogy éjszaka felébredve (mintha olyan esélyes lenne) is meg tudjam nézni, a másikat meg pár perccel későbbre állítom, hogy ne tudjak nyugodtan visszaaludni, majd gondosan eldugom magam elől a szoba túlvégében a szekrény tetejére, hogy muszáj legyen felkelnem, ha el akarom hallgattatni.
Ebben a nehezített verzióban rengeteg megoldás kínálkozik, a közelebbit átállítom, a messze levőt tüntetően átalszom, esetleg párszor átállítom mindkettőt (igen, a szekrényest is), a variációk végtelenek, de hogy képtelen vagyok felkelni, az fix.
Egyébként meg röpködnek a frontok, hetek óta zombiként kúszom fel-alá a tanyán. Tegnap végre kaptunk egy kis esőt is, talán lesz valami a legelőből.
 

<< 2009. május 19, 11:05, kedd 2009. május 12, 01:26, kedd >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)