2009. május 20, 22:40, szerda




Épp a napokban állapítottam meg, hogy valami csoda folytán (kezdek komolyodni, megtanultam vigyázni magamra, vagy mittudomén), mostanában semmi balesetem nincs, az olvasótábornak be kell érnie holmi soványka ájuldozással meg tűnő sántikálással. Hát nem. Ma sikeresen gyártottam még egy lyukat a fejemre, miközben leütöttem saját magamat.
Csupáncsak annyi történt, hogy mentem ki a legelőre, és menet közben letördeltem az útra lógó ágakat. Előfordul az ilyesmi, ne kelljen hajolgatni a főbb vonulási részeken, se gyalog, se lóval. Mikor már majdnem kiértem a kislegelőre, ahol Zakuék laknak mostanság (bő egy km-re a főhadiszállástól, élmény őket ki-be vezetgetni, merthogy itatni csak otthon tudok), megláttam egy fát, vállmagasságban lévő, határeset-jelleggel belógó ággal. Áhh, benne vagyok a lendületben, letöröm azt is.

Mentségemre szóljon, tényleg letörtem, legalábbis egy részét, az ágnak viszont volt még egy rossz tulajdonsága azon túl, hogy vastag volt és rugalmas, nevezetesen, hogy nem ott tört el, ahol én gondoltam, így egyszer csak azt vettem észre, hogy a reccsenést követően egy vastag ágcsonk visszapattant, és izomból pofánvert úgy, hogy legott lecsüccsentem, és vinnyogva tapogattam a fejem maradékát. Pár másodperc múlva már vigyorogtam, hehe, ebből micsoda véraláfutások, puklik és egyebek lesznek, kóvályogva felálltam
<< 2009. május 21, 22:53, csütörtök 2009. május 20, 21:44, szerda >>


vissza


Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)