2009. július 02, 00:10, csütörtök




Fekete, de legalábbis sötétszürke nap volt a kedd a tanyán található kevéske ivaros négylábúnak; Motyó átesett a kipakolás kötelező ceremóniáján, és Lecsó, a csodacsődör immár csodaherélt.
In memoriam Lecsó tökei - egy egész elfogadható kép még ménként, amin Lecsó határozott ló-jelleget mutat, legalábbis a tőle megszokott szinthez képest.

Motyeszt dr. Bartos Loránd és dr. Lábos Viktor kapták szike alá (nagy köszönet a szüleimnek, akik épp itt voltak látogatóban, és az állatorvosi nap káoszában elvitték a kutyát, míg én munkaköri kötelességként Lecsó nyakán üldögéltem.) Motyó ivartalanításakor adódtak komplikációk, úgyhogy Lóciék megküzdöttek vele, de a kisasszony már köszöni, jól van.
Lecsó dr. Talpag Bálint jóvoltából egy altatás alatt megszabadult mind a köldöksérvétől, mind a heréitől (bár az utóbbiakról bizonyára nem mondott volna le csak úgy, de valami különös véletlen folytán pont az ő véleményét elfelejtettük megkérdezni.) Én röghöz, azaz lófejhez voltam kötve, Lecsó fejénél kellett ücsörögnöm, úgyhogy se mozizni, se dokumentálni nem tudtam, Eszter viszont az egész műtét alatt szorgosan fényképezett, készültek kissé horrorisztikus fotók is, amiket a gyengébb idegzetűekre való tekintettel nem teszek fel. Ami meg nem annyira véres, hááát...

Mivel sokat kellett üldögélnem, a műtétből meg nem láttam semmit, igyekeztem elfoglalni magam, és persze sikerült. Divatdiktátor tanyasi macaként szembeúsztam az árral és az aktuális trendekkel, a Lecsó nyakából kivakart anyaggal feltaláltam a villám-lábszőrösítést - csak fel kell csippenteni a lószőrt és egyenletesen elhinteni. Ha valaki tartós eredményre vágyik, előtte frissiben kenje le a lábát csónaklakkal.

Alszik a kicsi Lecsó - illetve néha nekiállt idő előtt felébredni, ilyenkor gyorsan kapott még egy adag álomkoktélt.

Ébredés után - immár se kótyagosság, se sérv, se golyók.

Sajnos a műtét időpontjával sikerült beletenyerelnünk a légyszezon közepébe, eredetileg tavaszra terveztük a trancsírozást, de arról lecsúsztunk, őszig meg nem mertem várni, mivel Lecsó lanyhán ugyan, de kezdett érdeklődni a csajok után. A különrakása is problémás vot, mivel időnként rezzenéstelen pofával átgázol a bekapcsolt villanypásztoron - egy szó, mint száz, ha biztosra akartam menni, hogy jövőre ne legyen egy-két bávatag, kosfejű meglepetés-kiscsikó, fel kellett vállalni a nyári műtét légyvédelmi problémáit. Sajnos a rovarriasztó szerrel való kenegetés nem sokat ért, a herélési sebből még jó ideig szivárog a trutyi, odacsalogatva az ínyenc legyeket, amik elfertőzhetik, beköphetik a sebet. Rövid agyalás után egy használaton kívüli lyukacsos lótakaró nem éppen rendeltetésszerű elforgatásával, és pár méternyi bálamadzag áldásos közreműködésével létrehoztam a képen látható "légypelus" nevű kreálmányt, amely nem feltétlenül elegáns, viszont szellőzik, nem ér a sebekhez, és a legyeket is távoltartja, bár időnként nem árt megigazítani. Kora reggel felrakom, késő este leveszem, a következő reggel meg vakarhatom a fejemet, hogy mit hova kell csomózni.



<< 2009. július 04, 03:26, szombat 2009. június 29, 23:09, hétfő >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)