2009. augusztus 19, 01:53, szerda




Megint csak bebizonyosodott:jobb: ha gyakran írok a blogba.
Egyrészt sűrű hetünk van/volt segítőileg, több elsőalkalmas tanyabarát is ellátogatott hozzánk. Csütörtökön Miki és Feri megcsinálták az utcafronti tanyakaput, hétvégén PÉvával, Petivel és Zolival rommá hidratáltuk az összes lószerszámot, Zebrabarától kaptunk nyalósót és villanypásztor-szigetelőket, Suttyó pártfogója, Carmen egy álló napig szüretelte a lócitromot, Ivett pedig egyszer járt már nálunk, most pedig egy egész hét Zakutanyázást bevállalt, hogy segíthessen. Voltunk hidegvérűs rendezvényen, hogy ne csak örömködés legyen az élet, egy éjszakát elszórakoztam Ozzy kólikájával.
Az élet egyébként tényleg nem csak örömködés. Öcsi orvul letaposta a Cica, ill. Lambi által már meggyötört jobb lábfejemet, nem is mertem levenni a bakancsot, mondván, addig is fentmarad a körmöm a helyén. Végül győzött a kiváncsiság, és csak meglestem a zoknimban uralkodó állapotokat – igenis vannak még csodák. A csak cafatkákkal kapaszkodó köröm továbbra is hősiesen kapaszkodik, és azt üzeni mindenkinek: kitart az utolsó pillanatig. Nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen stramm darab, nem lehet ám csak úgy lekapni a 10 körmömről, meg kilencről sem.
Meg arra is nagyon büszke voltam, hogy elkezdtem foglalkozni azokkal a lovakkal, amiket munkára akartam fogni. Ribic és Lecsó belovaglás-célzattal lettek előkapva, Suttyóval csak minimális alapozást csinálok javarészt lépésben (egyrészt óvatos vagyok a kehessége miatt, másrészt a ló szuperjófej, viszont roppant képzetlen, úgyhogy újra kell alapozni. És végül, de nem utolsósorban elővettem Mórickát is, akit reményeim szerint ki tudok közvetíteni egy szuper helyre, ehhez viszont le kell tesztelni, hogy hogy viselkedik munkában.
Nos, Móricka szuperjófej. Olyannyira, hogy Ivettet fel is ültettem rá futószáron egy kis könnyed gyakorlásra, aztán az óra végén a finom segítségadások előnyeit demonstrálandó kicsit felültem a lóra én is. Épp az utolsó kör ügetést készültem lezárni, mikor is Móricka megbotlott alattam. Sebaj, gondoltam én, majd korrigál. Móricka erre az ügetésből kizökkenthetetlenül térdre, pardon lábtőre esett, én a meglepetéstől némiképp előrelendültem a sörényél mentén, de sikerült rendezni az ülésemet és megelőzni a katapultálást Móricka bezzeg nem tudta rendezni a saját egyensúlyát, így röpke botladozós hezitálás után úgy döntött, mégiscsak pofáraesik ügetésben, és ha már eldöntötte, meg is csinálta. Sajnos nem érte be a lapjával eldőléssel, így az a kellemetlen helyzet állt elő, hogy a felbukó ló nem csak szimplán ráesett a jobb lábfejemre, hanem maga alá csavarta és úgy puffant rá, amiről nekem egyből a maróci lábtörősdi jutott eszembe. Nem volt jó érzés sem az emlékek újbóli felbukkanása, sem a ló földet/lábatérése, sem a felismerés, hogy a kifacsart lábam egy dögnagy ló alá szorult. A kengyelből hálistennek sikerült szerencsésen kislisszolni az utolsó pillanatban, a ló felpattant, én hasonlóképp, majd megállapítottam, hogy a jobb bokám nagyon fáj. Azt hiszem, pár szalagot sikerült kiiktatnom. Eleinte dafke vígan közlekedtem, kb fél métert, majd beláttam, hogy jobb lesz magamhoz venni az egyik mankót, elég lesz az.. Mostanra úgy bedurrant a lábam, hogy letenni sem merem, nemhogy ráterhelni, két mankóval cikázom fel-alá, ha holnapig nem javul a helyzet, kénytelen leszek röntgenközelbe kerülni.
Most pedig felborulok, mert totál végem van, nyugodjak békében.

<< 2009. augusztus 20, 21:17, csütörtök 2009. augusztus 14, 11:17, péntek >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)