2009. augusztus 20, 21:17, csütörtök




Tegnap reggel szigorúan tudományos alapon és kézrátétellel eldöntöttem, hogy nincs törés a bokámban, tehát nem megyek dokihoz.
A kétoldali szalagszakadás elég egyértelmű, de begipszelni úgyse engedném, akkor meg minek pazaroljam a drága időt - ha már a vakbélgyulladást nem bírtam lábon kihordani, hát majd ezt fél lábon. Lényeg, hogy ismét csak bokára tudtam hízni, és mákom van, hogy a csípőm miatt kéznél volt két dugimankó. Apropó kéz, a jobb kézfejemen is sikerült szétcsapni pár szalagot, gőzöm sincs, ezt hogy tudtam összehozni. A lovak mindenesetre örülnek a fejleményeknek, az okosítandók egy időre megúszták az okosítást, bár már kitaláltam, hogy szükség esetén a mankót fel tudom kötni a nyeregre.
Nem csak segítség-szempontból jó, hogy nem vagyok egyedül, a hangulat is igencsak emelkedett.  Kis csapatunkhoz (Ivett, Zoli és lómagam) ma csatlakozott Anyu és Apu is egy gyors vizit és ebéd erejéig, ill. megérkezett Ivett párja, Peti, aki egyrészt vasárnapig marad, másrészt komoly művészi hajlamai vannak, melyeket ki is élt egy sárkány alakú hamutartó, egy szalvétatartó, egy teamécses és egy villanypásztor-szigetelő közreműködésével. �?me a kompozíció:

Fenejó dolgom van ám, a barátok az etetést-itatást-ésatöbbit megcsinálják helyettem, annyi dolgom van, hogy eligazítást tartsak, no meg fényképezzek. Pl. az itatáshoz az Algarics oldalában lezúduló nyomiménest,


azt, ahogy más dolgozik helyettem,

ill. az ivó gebbencseket.





Sor került a Papamacitól kapott kiskocsi felavatására is, vele vitte vissza Peti az újratöltött villanypásztor-akksit. Ez kérem egy spontán megkomponált művészfotó, mert ma nagyon éreztük a vizuálizéket.

Visszafelé hikoma(t)cához méltóan lestoppoltam a járgányt, Peti pedig volt oly rendes, hogy hazáig fuvarozott.

Rájöttem, hogy a kétballábasságnak is vannak előnyei, legalábbis esetemben nem lehet nagy öröm a jobblábság. A szalagszakadástól eltekintve van nekem ugyebár egy roppant elgyötört nagylábujjam, amiről első körben Cica félig letépte a körmöt, ami kékült, könnyezett, de vitézül tartotta a helyzetét. Ezek után ráugrott Lambada, megtaposta Öcsi, de a körmöm összeszorított fogakkal maradt. Ma viszont a fájós, cafrangos szalagú lábammal sikeresen beleakadtam a saját, és viszonylag ép bal lábamba. Takk, jelentette be búsan a köröm, és kiszakadt. Na nem egészen, a bal fele még kapaszkodik egy fél centis cafatkán, úgyhogy lehet pöcögtetni, lapozgatni.

<< 2009. augusztus 23, 01:53, vasárnap 2009. augusztus 19, 01:53, szerda >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)