2009. dec 10, 21:49, csütörtök




Kettő ide, kettő oda.

Fájó szívvel és előre görcsbe ránduló pénztárcával tudatom mindazokkal, akik szerették és tisztelték, hogy mind a fényképezőgépem, mind a terménydaráló hosszan tartó betegség után elhalálozott. Távozásuk jó ideje várható volt, de reméltem, hogy tovább tudnak maradni...

Nehezen pótolható űrt hagytak maguk után mind a blogbejegyzésekben, mind a lovak gyomrában, de azért igyekszem. Olvasóink segítségét kérném hát az utódok megszerzéséhez; jutányos áron keresünk a lovak abrakjának (zab, árpa, kukorica) ledarálására alkalmas darálót, ill. jó képességekkel megáldott digitális fényképezőgépet. (Jó képességek: lófényképezéshez szükséges okosságok, úgymint zoom, sorozatfelvétel-lövési lehetőség, stb.) A fotómasinát hajlott korára és hanyatló teljesítményére való tekintettel amúgy is szerettem volna lecserélni valami komolyabbra (hadd örvendezzenek a blogolvasói szemek), bár arra nem számítottam, hogy ennyire SOS lesz a dolog. A daráló még rövid periódusokra feltámasztható, csupán annyi a titka, hogy a garatnyílást a lehető legkisebbre kell állítani, egyszerre nem szabad 3 szemnél több zabot belerakni, és időnként hatalmasat kell húzni ököllel az oldalára, opcionális ősmagyar szitkokkal dúsítva a cselekményt. Ily módon egy marék abrakot le is lehet darálni cirka egy óra alatt, ez nem is lenne gond, ha nem akadna egyéb dolgom is.

Ez volt a kettő oda, és most lássuk a kettő idét is, merthogy megint gyarapodtunk, sálálá. Új lakóink a nyíregyházi menhelyről érkeztek, a főjövevény egy öszvérkanca, akire áprilisban ráomlott a lángoló istálló, és súlyos égési sérüléseket szenvedett. A sérüléseit szépen kikezelték, de hosszú távon nem tudták megoldani a tartását, így aztán a fenevad a mai nappal a Zakuszka-tanyára költözött.

Ilyen volt, (van durvább kép is, de a gyengébb idegzetű olvasók ájulásmentessége érdekében kihagyom),



ilyen lett (saját fényképezőgép híján Mesi Nyíregyházán készített képeit mutogatom.)





Újonc fülesünk Nyíregyházán még a Csacsa nevet viselte, de az "új élet - új név" szellemiség jegyében átneveztem Koksznak. Az új élet nagyon ráfér, az új mentalitás méginkább - Koksz ugyanis mintapéldánya az egyedül tartott, elkapatott lószabásúnak, aki az embert etetőautomatának nézi. Vezetőszáron menni nem akaródzik, megfogási kísérletre rúg, lesz vele mit megbeszélni. Éjszakára különraktam Caféval (szegénykém, mármint Café...), holnap megejtjük az első korrepetálást tanyasi illemtanból.

Mivel Nyíregyháza messze van, és jött onnan már kutya, ló és öszvér is, előzetes egyeztetés után egy macskát is elcsomagoltak nekem az útra. A szóbanforgó matróna évei alapján 10 fölött, fogai alapján 2 alatt van. Érkezésekor a Dorisz nevet viselte, ami azóta átváltozott Patchwork-re (tanyasiasan Pacccs.) Szemváladékozás momentán nincs, ellenben a nyelve folyamatosan kilóg az arcából.






<< 2009. dec 10, 23:32, csütörtök 2009. dec 09, 22:38, szerda >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)