2009. dec 15, 20:45, kedd




Mai képek:













Hogy összement ez a Cefre...



Slambuc, az őrkutya - mivel Stopli, Span és Maci amúgy is mindig a kennelben tartózkodik nyitott kapu mellett is, Slambuc úgy döntött, hogy a fent nevezett 3 ebnek semmi keresnivalója az udvaron, úgyhogy ha merő véletlenségből előre szeretnének ténferegni, Slambuc hathatós szemmelverési technika mellett visszatereli őket a helyükre. Becsületére legyen mondva, tiszteletben tartja, hogy az az ő helyük, és nem teszi be a lábát.



Éjszaka a macskaszektorban...



(A fotókat Gábor követte el, ha van egy kis szerencsém, talán a blogírást is átveszi.)

Valaki egyszer azt mondta: ez egy szomorú hely, hiszen a legtöbb esetben az állatok meghalni jönnek ide. Kicsit meglepődtem, mert - bár tulajdonképpen igaza volt - ebbe így, ilyen szempontból sosem gondoltam bele.
Furcsa dolog ez. A mai napig kicsit belehalok minden egyes állat elvesztésébe, ugyanakkor kénytelen voltam "hozzáedződni". Vannak igazi sikertörténetek, Álomgazdihoz kerülő, örökbeadott védencek, de tény, hogy a mentvények jó része számára a Zakuszka-tanya a végállomás. De nem hiszem, hogy ezt tragédiaként kéne megélni, legalábbis az állatok szempontjából - sokuk életükben talán először itt kapják meg a nekik kijáró ellátást, törődést, szeretetet. Van, akiknek évek jutnak, vannak, akiknek hónapok. Zezecnek 5 nap.

Utálkának, az öreg macskának másfél hónap, de biztos vagyok benne, hogy ez volt utolsó éveinek legszebb másfél hónapja. Testvérével együtt hosszú-hosszú ideje egy bezárt szobában élt ingerszegény környezetben, mozgás nélkül, betegre zabálva magát. Iszonyatos túlsúllyal és masszív utálkozással került hozzánk az altatás elől október 29-én. Fújt, köpködött mindenre, és teljes meggyőződéssel gyűlölte az egész világot. Rövid akklimatizációs szobacicaság után fokozatosan kiszoktattam az őslakos lómenhelyi macsekok közé, és Utálka lelkivilága rövidesen helyrebillent. Dorombolt, bújt, csatangolt a mezőn, fára mászott, együtt aludt a többiekkel. Végre macskához méltó életet élhetett, és ma délután, a kosarában összegömbölyödve szép csendesen örökre aludt el örökre.

Az élet nem áll meg. Utálka elment, és még ma este érkezik egy újabb mentett cica, aki néhány állatbarátnak és az internetnek köszönheti a szerencséjét. Nem nagyon van időm mostanában fórumozni, éppen csak benéztem az NLC-re, mikor megpillantottam az SOS cicás-topicot. Persze, nem lehet minden állatot befogadni, de még mielőtt megnyitottam volna a topicot, bevillant, hogy ha tényleg SOS és tudok segíteni, akkor megteszem, Utálka emlékére.

Az új cica a kép alapján ugyanolyan szürke-fehér foltos, mint Utálka.


<< 2009. dec 15, 23:55, kedd 2009. dec 13, 21:52, vasárnap >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)