2009. dec 23, 23:29, szerda




Ehhh. Amúgy sem vagyok az a karácsonyihangulatbahergelődős készülődős típus, aki a nagytakarításos pulykásbejglisütés közben párás szemekkel hallgatja a rádióból bömbölő lásztkrisztmöszt, de a mai nap még nekem is sok volt hangulatagyoncsapásilag.

Pedig tegnap még a fogyasztói társadalomban is csobbantam egyet, bizony, shoppingoltam. Győző szomszédommal lementem a faluba, és a boltban vettem egy kenyeret meg két kefírt. Ne vádoljon senki felelőtlen költekezéssel, a kefírt a ketrecfogságban raboskodó Sir Moraj kapja, akinek a hasmenésén mit sem javított az antibiotikum-kúra, viszont a bélflórája bizonyára elcsukló hangon zokog egy kis támogatásért.
Ja, meg vettem kukoricát, hadd egyenek a büdösgebék. És örömködtem, milyen szép havas a táj, milyen giccses karácsonyi fotókat fogok csinálni, mert én ugyan fütyülök a karácsonyra, de a hű blogolvasók maszat lelkét mégis balzsamozzuk már be egy kis hatásvadász pozitív emócionálmanipulációval. Meg azt is kitaláltam, hogy 24-én este kizötyögök Nyüzügével, és a havon visszaverődő csillagfényben megyünk egy jó kis esti terepet a hegyekben. Igaz, hogy a szeretet ünnepe, a Nyühös meg kifejezetten utálni fogja, hogy mibánatnak kell neki félévente egyszer dolgoznia, miközben a nyugdíjasklub visítva röhög rajta (néddmán, a balek, se nem vak, se nem csálépofájú, mehet is gürizni.) Szóval elhatároztam, hogy a giccsfotózást romantikus éjszakai barangolás fogja követni, és magamban vigyorogtam a városi népeken, amiért a latyakos városokban sínylődnek. Itt hideg van, vastag hótakaró, és fehér karácsony, amiből engem inkább a fehér érdekel.

Reggel háromnegyedálomban kisétáltattam a szezonnak megfelelő mértékű felfázásomat a fürdőszobába. Már nagyon rutinos vagyok felnemébredésben, szemkinyitás nélkül lepakolom magamról a frissen műtött macskákat, papucs, kitántorgás, folyó ügyek intézése, a fürdőszobaablaknál óvatos szemhéjemelés és kilesés, hogy Cica karámjában minden rendben van-e, visszatámolygás az ágyba, alvás tovább. Ezúttal azonban kénytelen voltam tudomásul venni, hogy Cica karámjában nagyon nincsenek rendben a dolgok: a hó helyett latyak van. Sőt az udvaron, meg a nagykarámban is. Kicsit jobban kinyitottam a szememet, és rájöttem: nem elég az olvadás, de szakad az ónos eső, erről egyből eszembe jutott, hogy frontérzékeny vagyok, és a koreográfia szerint most rosszul kell lennem. Pánikszerű visszamenekülés az ágyba, és  reménykedés: mire felébredek, jobb lesz.

Nem lett jobb. Szakadó ónos eső, boka fölé érő latyak, és olyan horrorletargikus általános hangulat, hogy kénytelen voltam előle rendrakásba menekülni, ami már tényleg utolsóutáni stádium. Nem csak én viseltem rosszul az időjárást, egy szuicid hajlamokkal megáldott depressziós széncinke hirtelen felindulásból, búcsúlevél hátrahagyása nélkül teljes sebességgel nekirongyolt a konyhaablaknak. Persze az is lehet, hogy a szokásos karácsonyi hajrá készítette ki az idegeit.

Este csörög a telefon, ismeretlen szám. Felveszem, női hang, bemutatkozás nélkül egyből a lényegre tér, a ló-örökbefogadásról érdeklődne. Bele sem kezdek az ezerszer elmondott-leírt szövegbe, hogy idegennek NEM adunk ki lovat, hanem fáradtan megkérdezem, mégis milyen lóra gondolt. Hát a lipicaiakra. Ja kérem, azok nem az én lovaim, a hirdetéshez meg van adva egy mailcím, tessék ott kérni a további információt. Rövid értetlenkedés a túloldalon, majd a kérdés, hogy a hirdetés névleges örökbefogadásról szól vagy tényleg el lehet vinni a lovakat? Nagy levegő, szerintem elég érthetően le van írva, hogy új otthont és gazdit keresnek a lovaknak, tudom, hogy pár sor őrülten terjedelmes olvasmány, de tegye már meg, hogy előbb elolvassa, aztán telefonál (ekkor már erős a gyanúm, hogy szó sincs beteg lovak örökbefogadásáról, újabb ingyenlóvadászhoz van szerencsém, márpedig ezek a lovak tényleg csak nézegetni valók, olyan sánták, speciális gyógypatkolást igényelnek, stb.) Jaaa, hát ő nem olvasta a hirdetést, nem tud semmit, a gyerekek mondták. Én szépen megkértem, hogy tegye már meg, hogy máskor, mielőtt érdeklődik valamiről, utánanéz, hogy miről is érdeklődik, ő meg sértetten közölte, hogy boldog ünnepeket, és lecsapta a telefont. Pedig még hozzá akartam tenni, hogy ha máskor ingyen lovat szeretne, legalább mutatkozzon be, azt egyébként is illik. Egyébként meg pont az ilyen telefonálók miatt szoktam javasolni a gazdikeresőbe felkerülő lovak tulajdonosainak, hogy csak mailcímet adjanak meg, telefonszámot ne (így aztán rendre én kapom az ilyen hívásokat, hehehe.)

És hogy milyen lesz a zakutanyasi karácsony este? Olyan, mint a többi. Célgömb utálkozva összekarmolja majd a kezemet, miközben letolom a torkán a gyógyszereit, Cserépke felmászik a fejemre, Pala a klaviatúrán tapicskolás közben hülyeségeket ír a gyorskeresőbe vagy kikapcsolja a gépet. Ha kimegyek, Ketteske idióta ugrabugrával örül nekem, Slambuc láb alatt lesz bamba öregkutyavigyorral, Fejőke riszálva rázza magát, Cefre meg komoly képpel leül majd elém, rámnéz, és azt mondja a szemeivel: egy pillanat figyelmet kérnék, szeretnék adni egy pacsit. A lovak testületileg zabálni fognak, én ünnepélyesen megdobálom őket a lejárt szavatosságú püspökkenyérrel, aztán bejövök, és a klasszikus karácsonyi menü helyett teszkós vajkaramell után fogok sóhajtozni.


<< 2009. dec 28, 22:37, hétfő 2009. dec 23, 01:35, szerda >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)