2010. március 22, 09:25, hétfő




Nincs mese, itt a tavasz. Lószőr repül mindenütt, a vénségeket napközben ki lehet csomagolni a takaróból, esténként vacogósan ugyan, de felzendül a békakoncert a tavacska felől, és mirelit éjjelilepkék gyűlnek a lámpa köré melegedni.

Mozgalmas hétvége volt barátokkal, szolid döglődéssel és kutyaheréléssel. Szombaton meglátogattak minket Heniék, az összeröffenés jól sikerült, foltokban túlságosan is. Volt favágás, lópucolás,



a jó társaság mellé finom gulyás, sütik,



és a téli használatban megviselt lótakarók rehabilitációja.



Pompi kicsomagolva:



Megdögönyöztük az új kennellakót, Izát (Kag nem akart előjönni a házából),



http://www.zakuszkatanya.hu/images/DSCF7045.jpg

Meglátogatott minket új könyvelőnk, Nóra férjével, Istvánnal, valamint beugrott "Zongis" Andi és párja, Laci a tarjáni Befogad-Lak Alapítványtól, és hoztak a kutyáknak-macskáknak mindenféle vitamint.

Többen meglesték Paradiót, aki idegenek jelenlétében még lámpalázas, de édeskettesben kb így viselkedik, vagy még vidámabban.

További képek szombatról:

Sir Moraj:



Cefre:



Fejőke és Flex, avagy a Szeretetkunyeráló Elitalakulat bevetésen:





Én még csütörtök magasságában nekiálltam lerobbanni - az egész úgy kezdődött, hogy fájt az orrcsontom. Jól elrötyörésztünk azon, hogy biztos olyanba ütöttem, amibe nem kellett volna, meg különben is milyen komolytalan dolog az orrfájás. Péntekre a fájdalom úgy kisugárzott a fejembe, hogy azt hittem, megőrülök, egy enyhe lehajlás felért egy ló általi fejberúgással, szombatra pedig szépen fel is dagadt az orrnyergem, márpedig sok helyre kéne híznom, de orra pont nem. Vasárnap reggelre a duzzanat több irányba továbbmászott és már levegőt is limitáltan kaptam, úgyhogy végül csak elmentem orvoshoz, nagy köszönet Giulio-nak, aki ismeretlenül,  táv-háziorvosként rengeteget segített, többek között abban, hogy a tarjáni kórházban ne kelljen 20 fölösleges kört lefutni, valamint Petinek a fuvarozásért, és az alábbi kedves jelenetért:
Útban a kórházba kifejtettem, hogy biztos azért dagad az orrom, mert elkezdtem rá készülni, hogy a következő életemben hím elefántfóka leszek. Peti erre csendesen hozzáteszi: vagy palackorrú delfin. Nem baj, abból lehetek lány is.
Utána egész nap füttyögött nekem.

A kórházbamenetel azért is volt jó ötlet, mert egy nekifutásra letudtam a régóta esedékes vérvételt is, és kiderült, miért szédelgek hónapok óta: olyan vérszegény vagyok, mint a pinty (természetesen mumifikálódott pinty.) Végül, miután nem óhajtottam beledögleni a lélegzet-visszafojtó elefántfókaságomba, és mivel valóban nehéz ennyi állatot félkómásan ellátni, főleg a laboreredmények ismeretében, "ha nem tudom, nem fáj, most már viszont tudom és jaj" jeligére laza 10 rugóba került az antibiotikum meg a mindenféle folsavas-vasas izébigyók. Tényleg az egészség a legdrágább kincs.

Hogy ne csak nekem legyen rossz, délután elvittük Nemárt ivartalanításra, és ha már úgyis csicsikált, lekapattuk a hátsó, balesetveszélyes farkaskörmét és kapott chipet is. A kényszerű gallérviselés kapcsán bebizonyosodott, hogy nem csak szuperjófej (ezt eddig is tudtuk), hanem szobatiszta is. Gallérral nem merem kinthagyni, úgy láttam, hogy Slambuc nem szimpatizál vele ebben a harciasan előremeredő öltözékben, úgyhogy Nemár  pisi/kakiszünetre csupasz nyakkal megy az udvarra, egyébként meg bent henyél az előszobában.

Üdv a klubban! Lám-lám, az utolsó ivaros hím is igazodott a helyi szokásokhoz.





<< 2010. március 22, 21:56, hétfő 2010. március 20, 09:04, szombat >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)