2010. március 27, 23:03, szombat




A betervezett nyüzsgés után kellemesen családiasra sikeredett a mai napunk, Petin kívül egy segítőnk érkezett Anikó személyében. Nem a mennyiség, a minőség a fontos, nagyon jó hangulatú napunk volt, eltekintve attól, hogy Paradió, hogy is mondjam, kinyílt.

A kinyílást sajnos a szájánál kezdte, olyannyira, hogy megharapta Anikót. Rendesen lesből, nekifutásból, olyan alattomosan, hogy bár végig Anikó mellett voltam, csak a negyedik (!!) támadást vettem észre, addig egyszerűen nem értettem, miért mondja Anikó, hogy valaki megharapta, hiszen a birkaszelíd törzsbanda kavargott körülötte, Paradió meg arrébb volt vagy szokás szerint rám ugrált - nem is figyeltünk rá igazán, hiszen úgysem mer odamenni Anikóhoz. Hát mert. Odapattant, harapott és már ott sem volt, csak a fogai nyoma, azok viszont rendesen. Rettenetesen sajnálom a dolgot szegény Anikó miatt (neki külön köszönöm, hogy ilyen jól kezelte a helyzetet.) Az mindenesetre biztos, hogy Parával kapcsolatosan levonom a tanulságot, és a továbbiakban idegenekkel inkább beszámíthatatlannak nyilvánítom - márpedig rajtam kívül számára mindenki idegen. Egyébként elképesztő az a bizalom és ragaszkodás, amivel kitüntet, bármit csinálhatok vele, valóságos isten vagyok a számára - az viszont elkeserít, hogy másokkal így viselkedik, akár irigységből, akár rossz szokásból (időközben megtudtam, hogy a putrisorról került be a gyepire.) Annak alapján, hogy semmi jelét nem adta a támadási szándéknak, és sarokba szorítva sem érezhette magát, tudatosan és rutinosan kapott bele Anikó lábába, nem is szeretnék kísérletezni - Paradió lekerült az örökbefogadható kutyák listájáról, még mielőtt rákerült volna, és a további balesetek elkerülése érdekében csakis falábú vagy páncélos vendégek jelenlétében fogom kiengedni, ill. akkor, ha nincs látogatónk. A betörőknek javasolnám, hogy az eddigieknél is nagyobb ívben kerüljék el a portát...

Para eddig nagyon jól haladt, napról napra lehetett érezni a pozitív változást, olyannyira, hogy tegnap éjjel volt az első nagy alkalom, hogy éjszakára sem zártam be a helyére. Reggel itt fogadott az ajtóban, a boldogságtól visítva-nyüszítve, a szokásos lelkes dejóhogyvagynekem-ugrabugrával. Ezek után kissé el vagyok kenődve a mai fejleménytől...





<< 2010. március 28, 20:32, vasárnap 2010. március 27, 20:16, szombat >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)