2010. április 01, 23:35, csütörtök




Tény, hogy marketing-szempontból sokkal praktikusabb egy anorexiás jellegű, vérszegény, sántikálós menhelyvezető, mint egy jól táplált, kisimult higanymozgású, de azt hiszem, ez már nekem is sok.

Teljes leroggyanás - délelőtt a jobb csípőm akart kiszakadni, terápiás jelleggel ástam meg kapáltam egy keveset (spenót és sárgarépa letudva, óóójeee, aztán hogy lesz is belőle valami, az más kérdés), aztán szomorú rácsodálkozással konstatáltam, hogy a jobb oldalam már nem fáj, bezzeg a bal ötször annyira, pedig az egységnyi is bőven sok volt. Momentán nem nagyon tudok menni, és ha tudok is, az cefetül fáj. Meg ronda, bár én nem látom, csak érzem, de elég az is. Felnőnek a gyerekek, lassan eljutok odáig, hogy alkalmasint el kéne húzni orvoshoz - köszönet Giulionak, aki ismét távsegített és rámijesztett a kétoldali csípőízületi degeneratív betegség/porckorongsérv lehetőségek vázolásával. Idegsebész doki kerestetik...

A csikók ma megúszták a nyektetést, de holnap elkapom a grabancukat, legfeljebb mankó lesz a kezemben futószáras ostor helyett.



<< 2010. április 06, 21:25, kedd 2010. március 31, 16:34, szerda >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)