2010. április 27, 21:01, kedd




Levelet kaptunk Buflagazdiéktól (na jó, már régebben, de csak most jutottam el addig, hogy feltegyem.)

Szia Andi,

Közel két és fél hetes csúszással, de töretlen lelkesedéssel szeretnék beszámolni egy évfordulóról amit április 4-én ültünk. Igen nagy örömmel jelentem: egy éve vagyunk kutyások. Tavaly április óta van kutya előtt és kutya utáni időszámításunk, az ünnepelt kapott virsli tortát és kekszet.

Elég nehéz visszaemlékezni arra, hogy mit is csináltunk pl. reggelenként amikor még nem a mi kutyánk volt. Valószínűleg semmi hasznosat. Megtanultunk korán kelni, a délutánjainkat úgy alakítani, hogy séta is legyen, játék is legyen, és a gazdi is csinálhasson magának privát programot. Szerintem az elmúlt egy év alatt sikerült kialakítanunk a kutya-kompatibilis életünket, bár időnként sok szervezést igényel.

Ma már a világ legtermészetesebb dolga, hogy bármelyik zsebembe nyúlok zacskót, jutalomfalatot esetleg labdát találok akár velem van, akár nem. A kocsimosóban élből a drágább csomagot kérem, egyébként nem lesz tiszta a jármű. Az okosan megvásárolt hófehér szőnyegjeink a fekete lábnyomaival vannak telítve, és persze nincs főzés a könyörgő pillantásai és a sóhajtozása nélkül.

Volt néhány kemény napunk amikor még nem tudtuk mi baja, és akkor is amikor már igen, de még nem láttuk az alagút végét. Mindemellett azt gondolom megérte, mert annyi pozitív dolog történt velünk, amit elképzelni sem tudtunk korábban. Rengeteg olyan embert ismertünk meg, akikkel soha nem találkozunk ha nincs kutyánk, rendszert kaptunk és rengeteget tanultunk saját magunkról is általa.

A mai napig nem tudom szeret-e minket, vagy csak hozzászokott hogy velünk kell lennie és közben a régi gazdái után szomorkodik, de abban biztos vagyok, hogy kiismertük egymást és mindannyian megteszünk mindent annak érdekében hogy zökkenőmentes legyen a közös életünk.

Csatoltan küldök pár képet a szülinapi bulijáról, és egy olyat amin végre nem nyúlpózban fekszik.













És ha már visszatekintés: néhány kép egy tanyabarátunk, Attila jóvoltából, akivel Mátranovákon futottunk össze - ő éppen Cserre tartott a tájat fotózni, mi meg a szitibe szalonnát soppingolni. Talán mondanom sem kell, hogy a képek nem mostanában készültek...











<< 2010. április 29, 11:10, csütörtök 2010. április 26, 11:24, hétfő >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)