2010. május 12, 16:01, szerda




Tegnap vettem egy nagy levegőt, és ismét nekiugrottam az összeengedésnek...



Bíztató előjelnek vettem, hogy a két lippet szemmel láthatóan ette a fene a nagybanda társaságáért - szénázás helyett általában a többiekhez legközelebb eső karámsarokban ácsorogtak, és búbánatos epedezéssel nyerítve hívták őket. Ha történetesen egymás anyukáját emlegették, az akkor is szigorúan a származási lapok genetikai elemzését jelentette, így aztán délután megvártam, míg a nyomiménes a ház melletti bambulás után lehúzódik a legelőre, és utánuk engedtem a vérlovakat.

A vérlovak boldogan lerohantak, majd minimális visongós összeszimatolás után letették a fejüket és boldog legelésbe kezdtek. Miért nem lehetett ezt tegnapelőtt is így csinálni...



Két legelés közben persze jutott idő további ismerkedésre is:



Nyüzügének nincs kedve Ispánnal lepacsizni.





Ne csajozz, apjuk! Ispán néha érdeklődne más nők iránt is (hja kérem, nehéz Ribic telt farának ellenállni), de Bajadér nyitott szemmel és hátracsapott füllel jár, nem tűri a konkurrenciát. Közönséges halandó nehezen hinné, hogy Bajadér méretes feneke überelhető, de Ribicnek ez se gond, nem csoda, hogy az asszonyka kiborult.



Összességében jellemző, hogy Ispán szép nyugodtan elvan a többi lóval, mikor is előpattan a háta mögül Bajadér, a lesunyt fülű, gyűlölködő nőstényördög, és igyekszik belekötni a legközelebbi nyomiba, itt éppen Kokszba. Rendes összecsapáshoz nyuszi, maximum előugrik, pördül-kirúg és visszavonul, remélve, hogy Ispán majd kiáll mellette, de Ispán ehhez túl higgadtnak tűnik - sőt mi több, néha mintha sóhajtva égnek emelné a tekintetét, hogy miért pont egy ilyen hisztérikus banyával kötötte össze az életét.

Nagy meglepetést okozott Lecsó, aki ki tudja milyen megfontolásból úgy döntött, hogy majd ő leszámol Ispánnal. Fekete harca a fehér (tudooom, szürke...) ellen, azaz kampófejűek találkozása:





Lecsó nem feltétlenül kavarodik szemtől-szembe harcba; az ellenség becserkelése ártatlan fejjel, mintegy fütyürészve és éncsaksétálgatok-pofát vágva történik, és - talán Ispán boxerként használható gyógypatkói miatt - általában a farát mutogatja, gálánsan felajánlván Ispánnak egy alapos megrugdosást. Ezen a videón jót derültem - a sötét lovag kissé rutintalan a ló-harcművészetekben, Ispán elfordulását megfutamodásként értékelte, pedig Ispán is csak a rugdosást ajánlotta fel - sőt ő meg is tette.

Lecsónál pechesebb volt Suttyó, aki korábban gond nélkül összeszimatolt Ispánnal,



aztán bő fél órával később mégis akadt némi nézeteltérésük. Kb két másodperc volt az egész, a két szürke összeágaskodott, Suttyó nagy puffanással hanyattesett, aztán megsemmisült lelkivilággal elkullogott. Ispán rendes volt, ahogy felborult, békénhagyta, aminek nagyon örültem, nem lett volna jó korrekt dolog vassal megtaposni a földre került ellenfelet.



Amálka önként és vegytiszta örömködésből borult fel.







Lecsó ijesztgetésén és Suttyó hanyattesésén kívül nagy dráma nem történt, meg voltam elégedve a világgal. Az össznépi idill egészen késő délutánig tartott, mikor is a lovak feljöttek a házhoz a szokásos fejlógatásra, és ismét kitört a háború. Kokszot és Ribicet vizesre hajszolták - mondjuk őket pont nem kell félteni, és rájuk is fér a mozgás, de a többi öregért-sántáért aggódtam, úgyhogy a nyomiménes ejtőzésének idejére ismét különszedtem őket.

<< 2010. május 13, 00:24, csütörtök 2010. május 10, 19:20, hétfő >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)