2010. július 03, 20:20, szombat




Eddig azt vallottam, hogy jó dolog macskával aludni, de kezdem meggondolni magam.

Nem, igazából nincs sok gond a hat kismaccsal. Tény, hogy cumiztatni kell őket, tény, hogy időnként éjszaka is megéheznek, de kibírható. Donna Anorexia lehetőségeihez mérten nagyon rendes anyuka, teje valószínűleg nem sok van, de erre én rápótolok, ő pedig lelkesen tutujgatja az aprólékokat.



Olyannyira nincs teje, hogy a három hetes kölykei sokkal kevesebbet bírtak eleinte enni, mint a három, most 10 nap körüli kikukázott baba; míg a kukatesók már idekerülésükkor 3x3 ml kecsketejet gond nélkül beszippantottak, az Anorexia-trió tagjai bizony a szimpla 3 ml-t sem feltétlenül tudták megenni; tegnapra jutottunk el a 3x3 ml-ig, a cirmostarka és a fekete ma már 4x3-at is legyűrt (már a kukások is itt tartanak), de a kis szürke foltos bizony továbbra is alig bír enni.





Jujfejjel sincs baj, nagyon helyes macsek, akit nem az eszéért szeretünk, és tündérbündér Célgömb is, aki szerdán túlesett az ivartalanításon, így értelemszerűen benti macska lett. Mindenki édes-aranyos, csak izé...

Az sem nagy kaland, hogy az őzgida óta nem igazán aludtam ki magam, és amikor fél háromkor 6 visító kismacska követeli a cumit, kicsit romokban érzem az életemet. Nem gond, mert megetetem őket, visszaborulok és alszom. Akarom mondani aludnék, de...

Donna Anorexia (a továbbiakban nemes egyszerűséggel Rexi) heves morgással utálkozik Jujfejre, aki nem érti a helyzetet. Célgömb ugyanígy tesz, Jujfej továbbra is értetlenkedik, én meg baromira nem tudok az össznépi acsarkodásban aludni. A világbéke érdekében Jujfejet kivágom a szobámból, és épp elkönyvelném, hogy végre kuss van, mikor is az ajtó túloldaláról szív- és fülszaggató óbégatás jelzi, hogy Juj igenis velem szeretne aludni, és ha a szív- és fülszaggatás nem lenne elég, hát szaggat egy kis ajtót is. Üvöltök, az ágyból szandált dobálok, papucsot dobálok, és ki vagyok akadva, hogy pont most szedtem össze az ágyam alól az üres pillepalackokat, amikkel remekül lehet macskát fegyelmezni.

Győz a fáradtság, Jujfej alternatív altatódala mellett végre elszunnyadok. Célgömb boldog dorombolással odabújik hozzám, és precíz dagasztással megágyaz a nyakamban. A körmével. Felébredek, vinnyogok, rászólok, ellököm. Ő rajongva mereszti rám a szép sárga szemeit, berreg, mint egy traktor, rámtekeredik, és dagaszt, mintha az élete múlna rajta. Még szerencse, hogy a műtét előtt azon aggódtam, hogy el tudom-e kapni odakint, merthogy tavasz óta kicsit elvadult. Dögfáradt vagyok, félálomban nagyokat nyekkenek, odateszem a kezemet, a párnát, a takarót, próbálok védekezni, de mindhiába, időnként fájdalmas nyekkenéssel arra ébredek, hogy Célgömb elomló mosollyal az arcán épp kihúzza a nyaki ütőeremet, majd az általa tépett lyukon gondosan visszadugja, mert tudja, hogy nekem az még kelleni fog.



Ha esetleg a macskáktól épp tudnék aludni (ami egyébként kizárt), akkor buzgón vakaródzom, ugyanis a szokásos ekcémám és a szezonális szúnyogcsípések mellett csodaszép csalánkiütéseim lettek, gondolom, a Rexi-család bolhaállománya ellen bevetett spot-on érintette érzékenyen acélos szervezetemet. Sebaj, köztudottan a piros pöttyös az igazi, és különben is mindig öröm, ha az ember új színfoltokat talál az életében.

Ma éjszakára beláttam, hogy Gömbicsek mellett nem tudok aludni, úgyhogy őt is kivágtam az előszobába. Az éjszakai engedjmárbe-óbégatás egy cseppet intenzívebb volt a korábbinál, és sokkal több új szálka meredezik szegény meggyötört ajtóm macskánti oldalán...


<< 2010. július 08, 01:19, csütörtök 2010. június 29, 10:24, kedd >>


vissza

Támogatóink

Pfizer Kft.
MAPE - Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
balanszFILM - Zakumentumfilm
Kopperdák Stúdió
Nyeregvilág

Napló archívum

2017 (1)
2016 (3)
2015 (6)
2014 (49)
2013 (81)
2012 (119)
2011 (188)
2010 (216)
2009 (222)
2008 (271)
2007 (248)